Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Nagy Miklós: Mikszáth írói névadása

szögezi: ,,Mert a sipsirica süldő leányt, bakfist jelent lengyelül." (Krk 15:88), mégis eredménytelenül keressük ezt a szót a nagy lengyel-magyar, lengyel-német szótárakban. Megfelelő magyarázattal csupán a hazai polonisták vagy általában szlavistáink szolgálhatnak majd. A nagy Palóctól távol állott a „hazaffyaskodás", az idegengyűlölet minden formája, beleértve az antiszemitaságot. Joggal gúnyolódott a magyarkodó Kléner Töhötömön (vö. Homályos ügy) meg az ősi dicsőséget kisajátítani kívánó Zrínyi Mór bankosztályvezetőn (Új Zrinyiász), akik lejáratták, ellenszenvessé tették az asszimiláns polgárság beilleszkedési törekvéseit. Ha íródik valaha ilyen értekezés: A századvégi asszimiláció az írói névadás tükrében ennek jelentős részét teheti ki az ő életművének vizsgálata. Ne feledkezzünk meg arról, hányszor csodálkozunk el írásaiban a valóság és fikció közötti játékos bújócskákon. Néhány kompozíciójában (elsősorban: Uj Zrinyiász, Két választás Magyarországon) tarkán összekeverednek élő meg kitalált személyek nevei, sőt a regényíró eljegyezteti Katánghy Menyus és Blandi Klára leányát a kor ismert férfiszépségével, Fenyvessy Ferenc kormánypárti honatyával. Az írói kommentár ehhez: ,,De hátha Fenyvessy is költött alak? Az ördög ismeri itt ki magát." (Krk 9:9) A probléma, amelyet itt mókásan elhessent magától, igazában csak évtizedek múlva okoz fejtörést az alkotóknak, a formabontó művekben válik alapvetővé. Ne folytassuk, inkább zárjuk le szemlénket stílusosan, a szerzőhöz illően egy anekdotikussá lett bibliai idézettel, amelyet Goethe is kiemelt. Mikszáth névadása olyan tárgy, amelynek kutatása elvezet az életmű távolinak tetsző és nagyon fontos rétegeihez, hatóerőihez. Úgy jártunk, miként az Ószövetségben Saul, aki elindult, hogy megkeresse apjának nőstényszamarait, s egy királyságot talált. 17