Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Nagy Miklós: Mikszáth írói névadása

névvel büszkélkedtek. A szokatlan végződésű, részben mássalhangzó-torlódásos családnevek, keresztnevek megmutatták, hogy Galíciában, Morvaországban, Ausztriában toborozták viselőiket, akik idegen testként éltek a magyar környezetben. A p/útóban határozott fonetikai ellentétként sorakozik fel a Klamarik Edét körülvevő falusiak csoportja: Kelemen István bíró, Csabay Mihály korhely nemes, Pataki Erzsébet, a szeretője, végül Körmöczy Mártonné, a pletykás szomszédasszony. A fekete város történelmi atmoszférájának megteremtésében tekintélyes része van a régi zamatú családneveknek, amelyek egyaránt jellemzik a cipszer polgárságot meg a szepességifelvidéki nemeseket. A két osztály neveinek eltérő hangzása, jelentése sok asszociációt ébreszt, valósággal fölkészíti az olvasót a kirobbanó konfliktusra. (Keveset változtat ezen Mikszáth magyarító gyakorlata, amely szerint Sebastian Trückből Trück Sebestyén lesz.) Érdemes idéznünk a Görgey Gyuri meg a Fabricius párbajánál segédkezüket: ifjabb Máriássy Ferenc, Mecséry Károly, illetve báró Koppen Konrád, Blom Miklós. A lőcsei polgárok közül számosan viselnek régies keresztnevet (pl. Brüneck Máté, Gosznovitzer Dávid, Mauks Donát, Mostel Ambrus, a már említett Trück Sebestyén és Unglád Kristóf), ugyanezt a megyei nemesekről már nem mondhatjuk el sem itt, sem a Különös házasságban. Ezen nem lepődhetünk meg, hiszen írónk általában nem mutatott hajlamot az archaizálásra, A fekete város megírásához sem végzett alapos nyelv- és stílustörténeti tanulmányokat. Joggal állapította meg róla Bán Imre: „Annál különösebb, hogy ez a páratlan stílusérzék az archaizálásban azonnal megbotlik. A regénybe több levél (fiktív levél, N. M.) van beiktatva, de mindegyikben akad néhány feltűnő zökkenő . . ."

6 A nevek hálózata. Kitekintés. Egy-egy mikszáthi név ritkán kelt bennünk mélyebb hangulatot, ha kiragadtuk a műegészből és különösen a többi név összefüggés-rendszeréből. Más lesz a helyzet, ha nem elszigetelten szemléljük! Válasszunk egyetlen példát: Tóth Mari, Tóth Mihály, önmagukban bizony csekély érzelmi töltésűek, még a leánynév jóleső daktilusával együtt is, ám képzeljük melléjük a regény névhálózatát. Velük ellentétbe kerülnek az efféle névalakulatok: Nosztaházy Noszty, Nősz vezér utóda, báró Kopereczky Izrael, Izsák s végül Labikán Anna, a tatár hercegnő. Ott áll tehát a másik póluson a délibábos múlt, a büszkélkedő előnév, a különcködés meg az egzotikum. Tóthékat mindezzel szemben öntudatos egyszerűségük emeli ki. Éppen ilyen alapon más neveket is társíthatunk hozzájuk: Stromm ezredes, Velkovics György, Nagy István pipametsző. Hivalkodás nélküli valamennyi, s feltűnő, hogy írónk nem érez, nem gerjeszt ellenszenvet egyes névalakok idegenszerűsége ellen. Végül újabb távlat nyílik, ha az életmű teljes névkészletét tekintjük át: emlékeztetnem kell itt arra, hogy Mikszáthnál általában rokonszenves embereket kereszteltek Máriának, Mihálynak. Állítsuk Tóthék mellé Inokay Máriát (A vén gazember) Schramm Máriát (A szelistyei asszonyok), idézzük fel Lestyák Mihályt A beszélő köntösbő\, vagy Az eladó birtok lapjairól a hasonnevű Marjánszkyt. Inokay baronesszen nem fogott a családi önteltség, Lestyák csaknem a Jókay-héroszok bélyegét viseli magán, s talpig embernek tarthatjuk Marjánszky Mihályt. Van az író névvilágának néhány olyan vonása, amelynek még a vázlatos tárgyalásával is adósok maradtunk. Ilyen az idegen nevek, főként vezetéknevek nagy tömege, amelyekről a Kritikai kiadásban sem esett szó. Szúrópróbák alapján úgy látszik, hogy a szlovák családnevek szemantikailag nem mindig közömbösek, noha beszélő névnek se mondhatjuk a legtöbbet. Érdekes apróság: Bubenyiknek, Kopereczky mozgékony, ügyes inasának családneve magyarul Dobos lehetne — egyébként teljes joggal. Jóval meglepőbb Sipsirica esete. A szerző ugyan le16