Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

Ajánlom ez könyvvel magam mindenemmel tekélltességedben, Gyámolj jó kedveddel, éltess szerelmeddel, viselj főttig kedvedben, Sok jód szaporodjék, búd halma ömöljék, könny száradjon szemedben. (Én édes Ilonám...)

37 A kiemelt „ez könyvvel" azt jelenti: a verseknek ezzel a könyvével, ciklusával. Hasonlóképpen utal az első „retorikai gyakorlat", a Vajjons de mi haszon ... Ovidius verseinek könyvére: „Mint ezt ő könyvében versi közt bévebben Ovidius feljedzé." Ezekről a Rimay-versciklusokról kevés megbízhatót tudunk,

38 a most tárgyalt összefüggések mindenesetre egymáshoz közeli daraboknak mutatják őket. Bár a Rimay-verskronológiában is sok a nem tisztázott kérdés, Eckhardt kritikai kiadása ezeket a verseket nagy valószínűséggel fiatalkoriaknak tekinti. A versek tehát időben is közel esnek a feltételezett velencei tartózkodáshoz. Ami most már a Velence-motívumok éjetrajzi-élményi hitelét illeti, Eckhardt az Én édes Ilonám ... „Mert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence" hasonlatát egyenesen úgy magyarázza: ,,Rimay 1590. jún. 10-i levelében írja Telegdy Pálnak, hogy Velencébe készül átmenni Vidócról (Csáktornya mellől), tehát látta Velencét és talán ezen útja emlékeképpen használja ezt a hasonlatot. Ez a dátum is Balassy B. utolsó éveire teszi R. J. szerelmes verseinek keletkezését."

39 Ne érjük be csak az utolsó sorral és vizsgálódjunk ennél módszeresebben, immár a Velencére vonatkoztatható utalások szempontjából. Ehhez még egyszer el kell olvasnunk, egymás mellé kell állítanunk az Én édes Ilonám ... és a Venus fajtalan hús... megítélésem szerint összehangzó strófáit: Mert az te szerelmed engem úgy környülvett, mint pézsmát ó szelence, Az én szívem kivel szintén úgy hevült el, mint tűz miatt kemence, Mert te szépségedben szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. Szerelem, micsoda tövisből szőtt csoda, hegyével sokakat sért, Mert fogását neki nehezen lelhetni, jelesben hol meg nem ért. Idővel peniglen megérhet eszében, kit okosság jól rá mért. Venus fajtalan hús, csipkebül tekert gúzs, elmének bojtorjánja, Szederj természetű, ragadó beszedő bujaságnak oltványa. Kis gyönyörűséggel, soknak vagy veszéllyel romlásának kormánya. Az egy ciklusba tartozó két vers kiemelt szavainak összefüggéséről azért nem esett szó fentebb, mert ezt a párhuzamot a Velence-motívumok taglalásához tartogattam. A tövisből szőtt csoda és a csipkebül tekert gúzs nyilvánvalóan ugyanaz a nyelvi szerkezet, ésjelentésük is megegyezik, ha a csipkét 'tövisnek' tartjuk, bár a tartalmi értelmezés jellemző eltéréseket mutat. Voltaképpen három túlfeszített metaforát, azaz manierista concettót kell egymás mellé állítanunk, hogy azonosságok és eltérések jobban kitessenek: ... az szerelemháló felterített kötele; Szerelem micsoda tövisből szőtt csoda ... Venus fajtalan hús, csipkebül tekert gúzs... A Lidia-vers „Venus asszony" által mutatott szerelemhálója — mint már utaltam rá — gyönyörűséges kötelék, s „ésszel, okossággal, vidám józansággal" megoldható „általmenetele" is. A szerelem zászlaja alá hódoltató Venus istenasszony Lidia személyében még csak ígér és 42