Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

vei (1578) Justus Lipsius, a magyar új-sztoikusok vezércsillaga volt; az a Lipsius, akinek itáliai utazási előírásaiból Rimay egyik öregkori levelében idéz.

13 Ezeket a tanácsokat azonban már fiatalon ismernie kellett, mert Lipsiushoz írt híres levele 1592-ből való, és ebben arról is megemlékezik, hogy a wittenbergi egyetemen a De peregrinateone... tárgyról disputált Forgách Mihály most érkezett haza Itáliából és Lipsius könyvét olvassa.

14 „Velencébe bemenő szándék"-ról Rimay csak két évvel korábban tudósít, nagyon is elképzelhető tehát, hogy szeme előtt lebeghettek ezek a lipsiusi utazási előírások: ,,a tenger királynő-városában (Velencét nevezem így) nézelődve eltölts egy hetet. Ó, irigylésre méltóan szép, pompás, boldog város! Mégis kevéssé való a mi szellemünknek, mert inkább kedves Mercuriosnak, mint Minervának."

15 A finnyás Lipsus Mercuriost, a tolvajok és kereskedők istenét említve a színlelésben jártas olaszok ravaszságára céloz (,,Ravaszok az olaszok" — van ilyen magyar mondás is), s ha beszélhetünk Rimay Velence-motívumainak irodalmi inspirációjáról, a verses pasquillus „Mint mercuriommal megtölt szelence" sora talán Lipsius, a mester intelmeire megy vissza. Lipsius ugyanis arra sem felejti el inteni a De peregri nations italica címzettjét, az ifjú Philippus Lanpyust: „lelked egyetlen külföldinek se nyíljon meg: mintegysze/encábe zártan tartsd". (A latin szövegben in theca áll, s hogy ez a theca (,tok', ,fedő') érthető-fordítható sze/ence-ként is i(cistella', ,pixis') bizonyíthatja Szenei Molnár Albert korabeli szótára, amelyben a szelencé-nek thecula, pixis megfelelése is van.

16 Itt hívom fel a figyelmet arra, amit már A lírikus Zrínyi-ben szóba hoztam: Maurizio Moro / tre giardini de'madrigali című, Velencében 1602-ben megjelent verseskönyvére. A Zrínyi könyvtárából elveszett kötet ajánlása akár Rimay irodalomtörténeti-poétikai ismereteivel is kapcsolatba hozható; a Giardino I, Parte II madrigáljainak címzettje egy bizonyos Lídia — és Rimaynak is van olyan verse,,,Kiben azt írja meg, miképpen hódoltatta őtet Venus az ő zászlaja alá, egy kegyest Ígérvén neki, kit ő Lídiának nevez" (lásd még Ne csudáld szívemet... kezdetű másik Lidia-versét); a Giardino III, Parte III. pedig az II ritratto delle cortigiane című kutrizánportré, s Rimay két egymásra felelő verse ugyanezt a tárgyat járja körül.

17 Argumentuma szerint az egyikben „Venus, a szemérmetlenség anyja övéit bujaságra biztatja", a másik „A fentebbi tárgyra Diána nevében adott válasz" (sorkezdeteik: Vájjon s de mi haszon..., illetve Venus fajtalan hús...)

18 Meggondolandó, hogy Moro madrigálkötetében is éppígy függ össze tartalmilag-szerkezetileg az // ritratto delle Cortigiane és a közvetlenül utána következő In Iode della bella Diana (A szép Diána dicsérete)! Azt hiszem, megérné a fáradságot, ha az új Rimay-kritikai kiadás majdani szerkesztője szövegszerű összevetéseket végezne az / tre giardini d& madrigali és Rimay szerelmi költészete között. (A Venust vagy Dianát megtestesítő hölgytermészet szembeállítása természetesen jól ismert retorikai séma. Eckhardt Sándor a versekről szólva egyenesen Rimay „két retorikai gyakorlatát" emlegeti, s megállapítja, hogy mindkettő Ovidius Ars amatoriá-\ár\ alapul: III. 87—94; II, 509—522. E második helyen azonban „nem Diana, hanem Apolló tartja az oktatást és nem annyira a szerelemtől óv, mint arra int, hogy okosan szeressünk. Egyébként nem is a szerelmesekhez, hanem a költő Ovidiushoz intézi szavait; kérve, hogy az ő templomába hajtsa tanítványait."

19 Elképzelhető tehát, hogy Rimay Velence-élménye nem annyira az életből, mint inkább az irodalomból vétetett: Lipsiustól vagy más utazáselméleti íróktól, Moro-típusú olasz madrigalistáktól vagy más műfajú, más nyelvű versszerzőktől. A „bemenő szándék" s az Én édes Ilonám ... Velence-motívumai ismeretében máris előrebocsátható: az irodalmi ösztönzés azonban inkább csak másodlagos, tudatosító elem lehetett, mert ebből a versből nem csupán Velence említése, hanem valóban velencei motívumok emelhetők ki, továbbá kiegészíthető к éppen a Venus fajtalan hús ... Velencére is érthető utalá38