Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Ács Pál: A Balassi-imitáció elmélete és gyakorlata Rimay János műveiben
Rimay metrumait Komlovszki Tibor vizsgálta nemrégiben. Munkájának eredményeként kiviláglik, hogy a költő legtöbb versét Balassitól származó metrumokban írta, saját metrumaiban csak viszonylag kevés költeményt készített. A Balassi-strófa azonban a második helyre kerül nála; arról pedig szó sincs, hogy a Balassi-versszaktípus pártatlan variációs lehetőségeivel Rimay kezdett volna továbbkísérletezni. 44 Balassi-strófás verseit is gyakran dekomponálta, például aaabbacca formában, 45 sőt, előfordul aaabbbccc rímképlet is, 46 mely a strófa sorokra tördelését jelenti — miként erre Horváth Iván rámutatott. 47 Sajátos versgrammatikai figurákat nem alkalmazott, szintaxisát a rímek vezetik. Néhány szerzői variánsát vizsgálva kitűnik, hogy olykor azért próbálkozott inverziós játékokkal, bár, ha jól értelmezem a csekélyszámú adatot, mindig a világosabb értelmű, esetleg alliterációs lehetőséget kínáló változat felé javított. 48 Rimay versszerkezeteivel először Kovács Sándor Iván foglalkozott, s megállapításainak lényege, vagyis a kompozíciók fellazulása a versek legnagyobb részében, helytálló. 49 Szőnyi Etelka korrekcióit is figyelembe véve 50 azt mondhatom, hogy Rimay nem tett kísérletet „az egész vers terjedelmét befolyásoló-meghatározó fegyelem kialakítására." 51 Két rövid verse (Az Úr engem sanyaríta, Az idő ósága) egymással sem mutat strukturális rokonságot, uralkodik bennük a didaxis, belső harmóniájuk látszólagos, mindkettő szentenciaszerű zárlattal végződik. Szó sincs itt a Célia-ciklushoz hasonlítható lírai átformálódásról, a versek ugrásszerű „megjavulásáról". Érdekes, hogy éppen az a költeménye maradt fenn két, jelentős különbséget mutató szerzői változatban, amelyikre leginkább ráillenek Sir Philip Sidney e verstípust feddő szavai: „csak követik egymást a sorok, az első nincs tekintettel arra, mi lesz az utolsó". 52 Az Encomia Virtutum 53 hosszabb változata, mint ez címek és az argumentumok összevetéséből kiderül, megelőzte a rövidebbet; de nem beszélhetünk átszerkesztésről; csupán a terjengős első részt hagyta el Rimay, s foglalta össze rövidebben a tartalmát, a megmaradt szöveg szakaszait pedig a Virtusok megváltozott sorrendje szerint rendezte. E munkájában is az oktató szándék, a morális tanítás meggyőzőbb reprezentációja vezette. Rimay — Balassihoz hasonlóan — megkomponált versciklusokat írt, miként az arisztokratikus Zrínyi vagy a populáris versszerző, Wathay Ferenc is. Rimay versgyűjteménye azonban semmi hasonlóságot sem mutat Balassiéval, igaz, Zemplényi Ferenc figyelemreméltó véleménye szerint az egész európai költészetben elég ritka, verset prózával váltogató kötetterv ez. 54 A költő korai szerelmes ,,könyv"-einek csupán a töredékei maradtak ránk. Ezek szerelem-ideológiája, úgy látszik, eltért a Balassi Bálintétól. Nem is kell elmélyednünk Ovidius nyomán szerzett bölcselkedő verseinek a lovagi eszményektől távoli frazeológiájában. Nemcsak a „fajtalan hús", a „dög férj", s más efféle kitételek utalnak tudós ars amatoriára, hanem a költemények mitológiai szimbolikája is. Venus, aki Lidiát, első múzsáját ajánlja a költőnek, elismeri Pallas felsőbbségét: „Mint látom peniglen, / Téged Pallas régen/ Ehhez hozá készített, / Minden tudománnyal, / Ki becsületet vall, / Béven fel ékesített". 55 Rimaynak az a szerelem kell, amely inkább hűt, mint fűt, Lidia telve van okossággal, józansággal, bölcs ésszel, hűséggel, tisztasággal: „Szerelem, micsoda / Tövisbül szőtt csuda, / Hegyével sokakot sért, / Mert fogását neki / Nehezen lelhetni, /Jelesben hol meg nem ért, / Idővel peniglen / Meg érhet eszében, / Kit okosság jól rá mért." 56 Fölösleges lenne ezt a „tövisbül szőtt csudát" összehasonlítani Fulgosius tűzlángban élő bogaraival és a gyertyalángba szálló leppentőcskével. Rimay megenyhítő szerelme nem lendítőereje költészetének, csak „akármi Nemzetség nyelve vakarításához szükségeltetik". Volt, van, lesz, „felette szépítő Minimum", meg kell vele békülni, „noha nem az Theológiához" tartozik. Nehéz tehát Rimay János költészetét a Balassi Bálinttal folytatott verseny szellemében értékelni. Zemplényi Ferenc, aki gondosan végigelemzi Rimay „versenyműveit", jól érzi, hogy az ezekben fölbukkanó Balassi-verselemek „egy gyökeresen más világból ... csöppentek ide." 20
