Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

József Attila négyszer ült mikrofon elé. Először 1935. augusztus 14-én a Budapest I. műsorában. Ekkor Sárközi Györggyel együtt, azonban ez a közvetítés viharszünet miatt elmaradt. Másodszor 1936. április 3-án szerepeltek versei a Budapest I I-n. A költő Berda Józseffel együtt olvasott fel. Harmadszor 1936. december 11-én, ismét Sárközivel szerepelt. 1937. október 1-jén még egy lehetőséget kapott, de akkor már nagyon beteg volt, így verseit Fáy Béla színész tolmácsolta. Akkor a Flóra-ciklus első öt darabja, a Nem emel föl, a Bukj föl az árból, a Flórának, és a Majd hangzott el. így emlékezik Cs. Szabó József Attila szerepeltetésére: ** „Baloldali volt a Miniszterközi Ellenőrző Bizottság szempontjából természetesen József Attila, vagy Kassák Lajos. Nem volt könnyű Kassákot a műsorra tűzni a háború előtt. De nem vették le a műsorról, ki lehetett harcolni. József Attilának pedig, mint ahogy ez a könyvekből s a köztünk való levelezésből is kiderül: József Attilának külön estje volt. Még csak nem is harcoltak ellene. Amikor sikerült áttörni és József Attilát szerepeltetni, Attila már beteg volt. Ez a levelezésből is kiderül. Olyan állapotban volt, hogy nem mert mikorofon elé lépni." A műfordítás pártolásának hagyománya régebbi keletű, a rádió több költőt segített műfordítói munkához. Kosztolányi Dezső már a 30-as évek elején készített fordításokat a rádió számára. Később Szabó Lőrinc, Devecseri Gábor, Vas István, Kálnoky László és Radnóti Miklós is dolgozott a magyar rádiónak. Cs. Szabó nem kímélte energiáját, ha az általa jelentősnek, progresszívnek ítélt szerzők szóhoz juttatásáról volt szó. Megnyilvánult ez abban is, hogy vállalta a vidéken élő alkotók, pl. Weöres Sándor, Takáts Gyula, Kiss Tamás szerepeltetésének előkészítésével, megszervezésével, engedélyeztetésével stb. járó munkát. Sőtér István, Tolnai Gábor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szentkuthy Miklós, Keresztury Dezső, Képes Géza előadásai az irodalom ismert és ismeretlen zugait tárták fel, magas irodalmi igénnyel, mondhatni esszék voltak. Sőtér Juhász Gyuláról, Képes és Szentkuthy angol költőkről írt például előadást. Szentkuthy Mozart-előadása egy nagyobb esszé előtanulmánya volt. Illyés szintén gyakori szereplője volt a rádiónak. 1939. november 16-án hangzottéi Őszikék c. műsora Arany János öregkori verseiről, valamint több részes előadást szentelt a magyar vers történetének. A rádió irodalmi műhelyének összehozó és összetartozó erejét tehát talán nem túlzás a Nyugatéhoz hasonlítani. Ez a szellemi találkozás a rokon minőségi és erkölcsi szigorúságot tanúsító személyeknek volt köszönhető. Az először novellával szereplő Ottlik Géza két tanulmányt írt a rádióról 1935-ben. Az egyik, A rádiójáték műfajproblémái a Napkeletben jelent meg, a másik, a Magyar Rádió vagy európai rádió — egy műsorszóró terve — a Magyar Szemlében. Ez utóbbiban emeli ki a legrádiószerűbb műfaj, a vers szerepét. Nézetét osztja Cs. Szabó is, aki szerint „a verset hallgatni jobb, mint olvasni", és a vers rádiónak köszönhető reneszánszáról beszél. 1938-ban a Nemzetközi Rádióunió lausanne-i ülésszakán a Magyar Rádiót Cs. Szabó László képviselte. A találkozó egyik témája a prózai műsorok fejlődésének útját „a hangképsor"ban jelöli ki; ebben a puszta felolvasást apró zenei illusztrációk, versek, párbeszédek szakítják majd meg. Ottlik Géza második cikkében szintén szól a zene és irodalom találkozásából születő új műsortípusról. Szabó Lőrinc és Bajor Gizi közös szereplése mindig nagy siker volt. ,A legjobb páros" ként emlékezik meg Cs. Szabó ezekről a műsorokról, melyekben Szabó Lőrinc verseit és műfordításait, a költő összekötőszövegével, Bajor Gizi mondta el. 109