Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kerényi Ferenc: Teleki László „Kegyenc”-e és színháztörténetének néhány tanulsága

ható, hogy a megvalósítás szemlátomást elmaradt a szándék és a munkahipotézis mögött: Valen­tinianus patologikussága a nevetség határáig jutott, Petronius említett belső konfliktusa pedig elbizonytalanodásnak hatott a nézőtérről. A többi szereplő sem aratott nagy, személyes sikert: Hettyey Aranka elsősorban megjelenésével hatott, Tasnády Ilona csak könnyeztetést váltott ki, Abonyi Géza—Palladius jó szövegmondásával érdemelt említést. 1941-ben, az ősbemutató centenáriumára tervezett újabb premier rendezését Németh Antal (aki párhuzamosan Ibsen Peer Gynt]ére készült) Galamb Sándorra bízta, aki ismét átdol­gozta Teleki drámáját. A nagyrutinú dramaturgus, aki tárgyát a Színiakadémián is tanította, nyilatkozatában együtthaladt Hevesivel a karakterek meghagyása melletti cselekményjavításban, a rövidítés szándékában, a dialógus csiszolásában. Vallotta viszont a „szertelenségek enyhíté­sét". 38 Ez utóbbiakon Júlia átadásának ismét kihagyott jelenete (így viszont a császár nem talál­kozik a darabban az asszonnyal!), valamint az 1931-ben még Ódry miatt dicsért Petrónius-Eu­doxia kettőse értendő. Továbbá: Palladius nem adott mérget Júliának, a császár meggyilkolása függöny mögött történt stb. Galamb, aki már ismerhette a Kegyenc első kidolgozását is (erre utal legalábbis a befe­jezés formálása: Petronius Maximus koronásán trónra lép, Eudoxia és lánya az ellenséghez szökik), Hevesinél erőteljesebben nyúlt Telekihez. Sajnos, a drámatörténész ambíciója, a Bánk bán-reminiszcenciák erőltetése nem vált a szöveg javára. Amíg Telekinél csak a végleges kidol­gozásra és annak is főleg zárójelenetére, az életben maradással bűnhődésre hatott Katona József 1840-ben második kiadásban megjelent drámája, addig Galamb változatában Teleki első hiteles mondata csupán a szövegkönyv hatodik oldalán található. 39 Az új első jelenetben Fulgentius (aki Petronius és Aetius összefogását és barátságát óhajtaná) Palladiusszal teljesen Petur mintá­jára keresi a mulatságon a szenátort, akinek tragédiája, hogy az államügyekbe avatkozott: „csak messze, mentül messzebb a trónustól, mentül messzebb az államügyek forgatagától." (Hetek­kel vagyunk a Jugoszlávia elleni támadás és gróf Teleki Pál öngyilkossága, hónapokkal Magyar­ország hadbalépése előtt.) S ráadásul magával hozta fiatal, szép feleségét. Ugyancsak a Bánk bánx idézte Júlia holttestének behozása a palotába, keresztény temetési énekkel, ami viszont Az ember tragédiája római színére is utalhatott. Mint említettük: a Melindát is játszó Tasnády Ilona Júlia szerepében a rendezés oldaláról erősítette ezt a nézői benyomást. A négy felvonásra összevont dráma kétségkívül arányosabb, követhetőbb lett Galamb Sándor révén, aki olykor didaktikus közbeszúrásokat is ékelt a cselekménybe: Petronius Maxi­mus nem tud ránézni feleségére, míg a császár él (II. felvonás, 1. szín), felerősítette az „asszony­ért asszonyt"-motívumot (III. felvonás, 2. szín), meg kell magyaráznia Júlia halálát („Azt mond­ják, mérget vett be..." — IV. felvonás 3. szín) és a zárómondat elé újabb magyarázat került: ,,Kicsoda Petronius ellensége? ... Nem Genserich, Nem Bizánc! ... Petronius!" A nagy műgond­dal és ügyszeretettel készült átdolgozás csináltságot is tükröz, amint azt végigkísért mutatvány­szövegünk is szemléltetheti, ami itt az I. felvonás 3. képének és az egész felvonásnak végére került: ,,Mit? Olyan játékot adok mulatságul Rómának, hogy láttára a nézők belei kifordulnak helyükből! ... Szökdelni, keringeni fog egy fejedelem egész országlása minden hatalmával és fényével, míg elszédül és összerogy! Júlia: Petronius! Petronius: Játékot, hogy borzasztó meseként regélje azt egymásnak a maradék — hosszú, viharos estéken! Júlia (sírva Maximus lábához esik) : Petronius! (Függöny)" Az ősbemutató óta először foidult elő, hogy a Kegyenc teljesen új díszleteket ka­pott. 40 A szereposztás feltűnően megfiatalodott : Tímár József 39 éves Petroniusa mellett a vele egyidős Kovács Károly játszotta Heraclest, a 31 esztendős Major Tamás Sidoniust, Várkonyi 91

Next

/
Thumbnails
Contents