Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kerényi Ferenc: Teleki László „Kegyenc”-e és színháztörténetének néhány tanulsága
ták szándékát a valamennyire is férfias halálra, a kardjába dőlésre. A zárójelenet nem Júlia szállásán történt, hanem Júliát vitték át a palotába, magyarázószöveg kíséretében: „Valentinianus kedvesének házára tört a nép, s mivel azt üresen találta, bősz haragjában itt keresi — és dühében vakon rombol mindent." A romantika gyengítését célozzák az apróbb stiláris változtatások is, amelyeknek szemléltetésére álljon itt a mustrára választott részlet, Petronius Maximus monológjából: „Furcsát gondoltam, Valentinianus, becsületemre mondom! oly dicső játékot adok mulatságul Rómának, a milyet még nem látott: a nézők csontjai kimozdulnák helyökből! Szökdelni, keringni fog egy fejedelem egész hatalmával és dicsőségével, míg elszédül és össze rogy. Oly játékot, hogy borzasztó meseként regélje azt egymásnak az utókor, hosszú, viharos estékeni" A Nemzeti Színház szcenikai helyzete az újabb 12 év alatt annyit változott, hogy rendelkezésre állott már a színpadi villanyvilágítás, amellyel a rendezés élt is: egyrészt lehetővé vált az addig homályban maradó színpadrész jobb bejátszatása, másrészt fényeffektusok kínálkoztak a rendező számára. Az I. felvonás holdfénye vöröses hajnalfénynek adott helyet, hogy a II. felvonásban, amikor Palladius elhúzta a függönyt, reggeli fény árassza el a szobát. Gazdagodtak a raktárak is, bár a készletgazdálkodás miatt az alapelv nem változott. Új díszlet ezúttal sem készült. A jelenetek sorrendjét Paulay rögzítette, a javasolt szcenikai keret Nagy Imre ceruzás rá jegyzése: „I. Caesar palotája Trag.[édia] régi v. új 20 II. P. M. szobája Phaedre 21 szoba С palotájában 22 Galathea III. С palotája Trag. 23 IV. szoba C. palotájában 24 Galathea tér Rómában Julius Caesar v. Coriolan szoba Júliánál Bánk Bán 5. fv. Csarnok C. palotájában 25 Velencei kalmár v. Közönyt közönnyel" (Az ember tragédiája ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt, részleges felújítása 1887-ben, s feltételezhetünk ekkori díszletkiegészítést is, tekintettel az 1892. őszi bécsi vendégjátékra. A Galatea újabb bemutatójára 1885. február 3-án, Racine Phaedrájára pedig legutóbb 1880-ban került sor. A Julius Caesar díszletei az 1872-es, a Corio/anusé az 1879-es bemutató készletéből származtak. A Bánk bán még régebben, 1868-ban került színre, éppen Paulay rendezésében; ehhez képest A velencei kalmár — 1889 — és a Közönyt közönnyel, Moreto y Cabana vígjátéka - 1892. február 12. - kimondottan friss bemutatónak számított. Ezúttal 24 év készletéből válogattak.) A készletgazdálkodás a színpadi bútorzatra és a jelmezekre is kiterjedt. 26 Az előbbire példa lehet all. felvonás, ahol — Petronius szobájában — szerepelt egy „Medea pamlag szőnyeggel leterítve" (Grillparzer drámájának 1887. évi készletéből), egy Phaedra-és egy Valéria-asztal, az utóbbi két Valéria-székkel (ezek 12, illetve 2 éves színpadi bútorok). A korábbinál több figyelmet szenteltek a kiegészítő díszletelemeknek és a kellékeknek. Az I. felvonás mulatójelenetében nemcsak a 10—12 ütemnyi bevezető-zenét jelölték pontosan, de a színpad fényét virágos padlóvázákkal és virágfüzérekkel is emelték; utóbbiak Jókai Mór Földönjáró csillagok с alkalmi darabjának készletéből származtak, amely a magyar színészet centenáriumára készült (1890). A meiningenizmus magasabb fokát azonban nem a világítási effektusok és a gazdagodó raktárkészletek jelentették, hanem inkább azok a rendezői tapasztalatok, amelyek a Paulay-korszakban felhalmozódtak. Erre utalt a színi tanodái növendékekkel felszaporított statisztéria — és már nemcsak az I. felvonásban. Alii. felvonás palota-képében 4 udvarhölgy, 6 udvaronc,
