Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

Summázva: az alapvető azonosság az Istenhez és a szeretett nőkhöz való viszonyban keresendő. Az isteni kegyelem az, ami a kiválasztott lelkét a szeretettel/szerelemmel elárasztja, ily módon ez a szeretettől/szerelemtől vezérelt szerető kívánja az ő Urát/Úrnőjét (.midons'át). megpróbáltatásoknak és gyötrelmeknek veti alá magát, mivel e szenvedésekben, a tökéletes szolgálatban valósul meg a Nagyúr iránti szeretete. Vallásos vers vagy trubadúrlíra: ez az alapséma leggyakrabban ugyanaz.

26 Az eddig vázoltakból, abból, hogy a Balassit megelőző száz évben Magyarországon egy fejlett paraliturgikus költészet volt, s e költészet kialakította világi szerelmes versek írására is alkalmas nyelvezetét, továbbá abból, hogy Európában a vallásos (liturgikus célú) versnyelv nemigen különbözött a profán költészet egy fajtájának nyelvezetétől, sőt ideológiai rokonság is volt köztük, még nem következik automatikusan a magyar nyelvű nőeszményítő szerelmi líra megléte. Mindenesetre elgondolkodtató az a tény, hogy szerelmes vers és vallásos nálunk is milyen szoros kapcsolatban volt. Már a .virágének' terminus

27 — amelynek legalább a kialakulásakor kellett, hogy valamilyen köze legyen a virágszimbolikához, ha később (a XVI. századra bizonyosan) a szerelmi ének legáltalánosabb elnevezésévé vált is — mutatja a liturgikus költészethez való kapcsolódást, hiszen a liturgikus himnuszoknak ez az egyik legjellemzőbb sajátossága, jelképrendszere.

28 A szó magyar belső fejlődés eredménye, egyik európai nyelvből sem kerülhetett hozzánk tükörfordítással.

29 A profanizálódás lehetségességét mutatja az a néhány szerelmi népdalsor, amely még a XV. századi misztikus költészetben kezdte pályafutását; a kontinuitás itt szinte látványos. „Jézus nagy felséges kincs, // Kinél szebb és jobb nincs" — olvasható a Winkler-kódexben.

30 „Kincsbe nagyobb kincs nincs, // Kinek szíve bánata nincs" — ezt a XVI. század folyamán jegyezhették le, Istvánffy Miklós latin nyelvű kéziratai közül került elő.

31 Jézus itt már nem emlegettetik, valószínű, hogy a kincs/nincs rímtalálmány új szövegkörnyezetbe kerülve világi énekké vált. A XX. században gyűjtötték azt a lakodalmas verset, amelynek egyik részlete: „Kincs, kincs, nagyobb sincs, // Kinek szíve bánatban nincs".

32 Istenes és világi költészet összefonódására a legjobb példa azonban magának Balassinak a költészete. Némely vallásos versét ő maga helyezi a „maga kezével írt könyv"

33 világi versekből álló ciklusainak a végére, s így a ciklus kontextusában ezek nemcsak istenes énekek; Balassinál a három legfőbb érték — verseinek három főtémája — az Isten, a szerelem és a vitézség lényegében egységet alkot, — e középkori eredetű és teológiai vonatkozású felfogás szép példája a Szentháromsághoz írt himnuszsorozata. Amiképpen csak egy Isten van, de három személyben, azonképpen az egy legfőbb érték is három formában jelenik meg; a Szentháromság első személye az Atyaisten, a mindenek fölött álló Úr, aki Balassi összes istenes versének — ha a másik két Szentháromság-himnuszt leszámítjuk - a megszólítottja; a második személy Jézus Krisztus, ő a vitézi erények példája; a harmadik személy pedig a Szentlélek, „Szeretemnek Isten szerént gerjesztője" (szerelem=szeretet, a mai jelentésmegoszlás e korban még éppen hogy csak kezdett kialakulni). Ez adja eszmei magyarázatát annak, hogy miért használja fel olyan gátlástalanul szerelmes verseiben az istenes költészet kialakította frazeológia-készletét ös viszont, hogy miért játszanak még kezdősorukkal is egymásra némely szerelmes és istenes verselj (a kezdősor e korban lényegében a vers címének felelt meg)

34

, hogy miért van olyan szerelmes és istenes verse, ahol a megszólított felcserélésével.Júlia helyett Istent, vagy Isten helyett Júliát írva, a szerelmes versből istenes, az istenesből szerelmes vers készíthető.

35 A vallásos és szerelmi frazeológia összefonódása, amely tehát a magyar költészeroen is bőségesen megfigyelhető, még mindig nem bizonyítja - hiszen,konkrét példákat csak Balassi korából tudunk felhozni —, legfeljebb némileg valószínűsíti (elsősorban a virágének elnevezés feltételezhető eredete), hogy már Balassi előtt is létezett magyar nyelvű udvarló líra.