Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

tában Erdélyi János is: Kemence, Velence. Nagy különbség. Kemencének száraz hely kell, Velence pedig egészen vízben áll. (Magyar közmond. 24.)" Csefkó kitér a Velence (s) Gelence változatra is: „Erdélyben máskor a Velencével szintén rímelő és vele szótagszámban is megegyező Gelence Háromszék megyei község kerül az előbbivel egyező értelmű szólásba, melyben szintén a jelentéktelent vetik egybe a jelentékennyel: (...) Gelence nem Velence,mondja egy példabeszéd." Vö. még: 0. Nagy Gábor, Magyar szólások és közmondások, 2. kiad., Bp., 1976. 346, 714. 29 Magyar nyelvtörténeti szótár, szerk. Szarvas Gábor—Simonyi Zsigmond, III. köt., Bp., 1893, 1052. 30 Csefkó Gy., I. m., 82. Liszti László Magyar Márs-ának egy Csefkó által nem idézett másik helye a velencét csak 'takaró' értelemben használhatja: ,,Nem kell a szerencsét, mint arany velencét, / Most nekünk hátravetnünk". Liszti László Munkái, kiad. Komáromy András, Bp., 1891, 308. (A Csefkó idézte sorok: 339.) > 31 Csefkó Gy., I. m., i. h. Megint egy hozzátétel: — Ha régen rézcsatornák szegték be a tetőt, a szélkakas is készülhetett nem rozsdásodó rézből vagy még nemesebb fémötvözetből, hiszen mint éppen Rimay írja: „Vasérc megváslódik ..." (Eckhardt-kiad. 1955, 57.) Vö. Arany soraival: ,,Jó Budavár magas / Tornyán az érckakas / Csikorog élesen (...) Zúgó sebes özönt / A trézcsatorna önt / Budának tornyiról" (V. László). Ahol tehát az érckakas = velence, s alighanem bronzból készült, mint a lovagkirály váradi szobra: „Hol magasan felsötétlik / Ércbül öntött lovagszobra (...) Megrázkódik a nagy ércló / S érclovagját földre dönti" (Szent László). 32 Csefkó Gy., I. m., 82-83. 33 Eckhardt Rimay-kiad., 1955, 57-58. 34 Vö. Szarvas G.-Simonyi Zs., I. m., I. köt., Bp., 1890, 439; Szabó T. Attila, Erdélyi Szótörténeti Tár, II. köt., Bukarest, 1978, 165; Új Magyar Tájszótár, főszerk. B. Lőrinczy Éva, I. köt, Bp., 1979, 850. (A csipke 'textília' jelentésének példái ugyanezeken a helyeken.) Az „egres, tüskeszőlő, csipkeszőlő, piszke, pöszméte, köszméte" szóföldrajzi területeiről lásd Papp László, A Magyar Nyelvjárások Atlasza, Magyar Nyelv LXV (1969),133. 35 Eckhardt Rimay-kiad. 1955, 437—438. Rimay itt egy régi adagiumot használ: „Tökre hányja a bojtorjánt". Ugyanazt jelenti ez, mint falra hányi a borsót: ahogy a borsószemek leperegnek a falról, akképpen nem akad bele a bojtorján a tök sima felületébe. Vö. O. Nagy G., I. m.,680, 193. 36 Eckhardt Rimay-kiad. 1955, 51. 37 U.o. 52, 56. 38 Vö. Kovács S. I., I. m., 169, 399. (Bóta László és Pirnát Antal megállapításait idézem.) 39 Eckhardt Rimay-kiad. 1955, 189. 57