Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

ugyanígy kapcsolódnak egymáshoz, s bár hol van már az imitáció elve és technikája, nem hihető, hogy minden esetben szuverán Ve/ence-rímleleményről beszélhetnénk. József Attila ismerhette a Beppo-fordítást, Kosztolányi ismerhette A szépség koldusa kötetet; ők ketten ösztönözhették egymást. Legárulkodóbb jele ennek József Attila lelencét—szelencét rímének feltűnése Kosztolányinál: lelence—szelence. A lelence azért tekinthető József Attila találatának, mert korábbi előfordulásáról sem rímtoposz elemeként, sem rímszótári példaként nem tudunk, a lelenc ráadásul a nevelőszülőknél hányódó, megalázott lelenc-gyerek József Attila („a szépség koldusa''\) legszemélyesebb szava. íme, ilyefn típusú tanulságokat meríthetnénk egy hiányzó magyar rímtörténetből, s meríthettünk máris a Rimay felléptétől triumfáló Ve/ence-rímtoposz példáiból. A legújabb rímváltozatok (rímparódiák) Itt ért véget ez az eredetileg előadásként elhangzott dolgozat — de nem tudom befejezni, mert a folytonos triumfus legfrissebb példájaként éppen azt az ösztönzést említhetem, amit salgótarjáni előadásom kiváltott. A hallgatóság első sorában ülő Keresztury Dezső szemmelláthatólag felélénkült, ahogy elkezdtem csengetni a Velence-rímeket. Olyannyira, hogy Rímváltozatok címmel még aznap este (már Budapesten) tréfás verset írt, s rímparódiáihoz magyarázatokat, jegyzeteket is fűzött (ezeket csillagokkal jelölte, úgy jelölöm a lap alján én is). Dedikációja így szól: „A > rímtoposz < — vizsgáló Kovács Sándor Iván sugallatára, de ama rím-KOVÁCS topográfiáját is bejárva készítette, s most föntnevezett tudós szerzőnek ajánlja: Budapest, 1986. nov. 16. Keresztury Dezső." Szövege a következő: I. Vidám város Velence: Adria excellence, szó s tőr-gyilok kéjence; nem volt neki Terence,* ki, ,,modo excellente" bár, jól faron billentse, csupán „vulgo praesente" Truffaldinók hebrencse. — Vetélytársa Firenze: Képmívesek gerince, nem mulasztá, hogy intse! — Ezért is volt szerencse, hogy a világ présense, Róma, a nagy medence, világ-sütő kemence s nem a Szajha lelence, de minden fénynek lencse; s bár nem termő velencse:* jó borok fő ínyence, tengelyeknek jó kence 53