Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

Hív társom, dohányos börböncém, Te tisztítod fejemet; Szép pipám, égő kis kemencém! Te enyhíted mellyemet. (Faludi Ferenc:A pipárul) Az halál olyan fazekas, Kinek minden mestersége csak a rontás, Mázas edényt s mázatlant, Házas embert s házatlant, Cserépedényt, szelencét, Kisebb s nagyobb medencét, Hideg s meleg kemencét. Egyaránt ont, egyaránt ront, egyaránt bont! (Szirmay Messze van Enyedtől a vízkór Velence, Közel a testedet hevítő kemence. Már nekem más volna, mert nincsen kemencém, Még csak mibe mosdjam, arra sincs medencém. Kemence s Velence tőled különbözők. Te páros életet, én párotlant űzök. Messze van, nem láthadd a nedves Velencét, Könnyebben láthatnád a deszkás Gelencét. Utadba ejtenéd Szepsiszentgyörgyömöt, Anyámat tisztelnéd, legdrágább gyöngyömöt. Szentgyöri leveled vagy a gelenceit, Jobb nevem is venném, mint a velenceit. Elvárom különben víz-Velencéből is, Kedves a leveled a földből, vízből is, / Kedves közel, messze, kedves mindenfelől, (Kemencés Velence) akármelyik mellől. Huszonöt párt írnék, de nem huszonötért, Szívet inkább várnék, mint pálcát, versemért. Huszonöt a pálca, milliom szívesség, Kemence s Velence, messze földtől az ég. (Bécsben tanuló erdélyi diák verse, 1786)* Töri Kati a lencsét, Várja a jó szerencsét, Mikor viszik a padra, Recseg a nád alatta. (Török Kati..J

69 Antal: Hungária in paraboíis) 48