Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

Kovács Sándor Iván RIMAY VELENCÉBEN AVAGY EGY RÍMTOPOSZ DIADALMENETE - ÉS BUKÁSA (?)* Rimay János valószínű velencei tartózkodása, illetve Velence-élménye után nyomozva az életrajzi tények, az esetleges irodalmi hatások es természetesen maguk a Rimay-versek kínálnak hasznosítható tanulságokat. A „Velencébe bemenő szándék" A Rimay ifjúkoráról rendelkezésünkre álló levélbeli adatokból nem sokra, de nem is kevésre következtethetünk. Arra mindenképpen, hogy Balassi mellől időlegesen távozva 1587ben, tizenhét éves kora körül Ecsedi Báthory István szolgálatában áll;

1 1590. március 17-én a felvidéki Веско várában tartózkodik;

2 három hónappal később, 1590. június 10-én pedig a „Csáktornya mellett való Vidóc nevű falucskában" tűnik fel, ahogy ezt Telegdy Pálhoz címzett irodalmi igényű levele tanúsíthatja. E három levél életrajzi háttereként rámutattak már, hogy Ecsedi Báthoryhoz esetleg Balassi közvetítésével került, az országbíró pedig rokonságban állott a Csáktornyán birtokos Zrínyiekkel, de rokona volt a Zrínyieknek az a lindvai Bánffy család is, amely akkor a Trencsén megyei Beckót birtokolta. A Nógrád (Balassi) — Nyírség (Ecsedi Báthory) — Trencsén (Bánffyak) — Muraköz (Zrínyiek) közötti sűrű helyváltoztatása fiatal Rimav életében tehát patrónusainak rokoni kapcsolatával

3 és feltehetően azzal magyarázható, hogy családjával együtt a török elől menekült „a Zrínyiek erős védőszárnyai alá". Rimay ebben a vidóci levélben ír Telegdynek tervezett velencei utazásáról: „Magam állapotja most ebben áll, hogy itt bátyám és anyám házánál lakom. Az más héten, Isten egészségem adván, Velencébe bemenő szándékom vagyon, honnan ez szegény Rab István nevő is, mely azelőtt Kisvárdában lakott, mostan érkezett ki, az gályáról elszaladván, ki ált [=által] miérthogy te kegdet is megkeresi, akartam te kegnek írnom, kérvén mind arra te kegedet, hogy kegd nekem parancsoljon, írjon s minthogy te kegd ez szegény, sok nyomorúság vallott Rabnak segítséggel legyen, talán jövendőben megszolgálhatom te kegnek mind ez két jó és dicséretes virtusát. Tartsa meg az Isten kegdet. írtam Csáktornya mellett való Vidóc nevű falucskában."

4 A levélből az derül ki, hogy most érkezett Vidócra Velencéből bizonyos Rab István, aki egykor Kisvárdán lakott; megszökött a gályarabságból (,,az gályáról elszaladván"), s készül vissza Kisvárda urához, Telegdyhez; Rimay ezzel a „szegény, sok nyomorúságot vallott rabbal" küldi ezt a pártfogást kérő levelet. A vidóci levél legfigyelemfelkeltőbb vallomása így szól: „Az más héten [=következő héten], Isten egészségem adván, Velecébe bemenő szándékom vagyon."

5 Rimay eszerint 1590. június közepén Velencébe készült. A gályáról szökött Rab István — akit siralmas állapota miatt nevezhettek Rab-nak — friss velencei hírekkel éleszthette kíváncsiságát, ösztönzést adhatott elhatározásához, de tervének véghezvitelére természetesen csak a patrónus-familiáris viszony által megszabott keretek között kerülhetett sor. Köztudomású, mily erős és mily sok rokoni, gazdasági és kereskedelmi szál fűzte a Zrínyieket Velencéhez. A Csáktornya és Velence közötti korrespondenciának 1590-ben is éppoly gyakorinak kellett lennie, mint húsz évvel korábban vagy hét évvel később. Mindkét jelzett időszakból vannak éppen velencei utazásokra vonatkozó adataink. 36