Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Komlovszki Tibor: Rimay költészete és Ecsedi Báthory István

Az bűnt szoptam, nyaltam, Onnan való magbúi Bűnre így ágaztam." (94.) Az Ecsedi Báthory meditációival való rokonság nyilvánvalónak tűnik mind a jelzők, hasonlatok világában, mind az igei metaforikus kifejezések kedvelésében, mind az épség, egészség megszűntét kifejező képekben: „Sok búm és bűnöm között, Mely már megtört, főzött S kínzott minden ízemben." (110.) ,,Az rossz, feslett erkölcs ha csak rád leheli is, Elhidd, mirigyesít s igen dögösít is. Ne nyeld s nyald hát bátor kostoló ízit is, Érezheted annak jó távul buzit is." (122.) ,,Nincs bennem épség. Erő s egészség, Tetémtül talpiglan Bűn mélységébe És tengerébe Merültem torkiglan." (108.) Az Ecsedi Báthory-hatás természetszerűleg Rimay istenes énekeiben s az elébük illesztett prózai argumentumokban a legerőteljesebb; ezekben érzékelni leginkább a meditációkra emlékeztető hangvételt, stílust, frazeológiát. Az istenes verseket bevezető prózai írások az olvasót, a hívő közösséget intik, hogy készüljenek fel a bűnbánatra, az Istenhez való könyörgésre. Az utánuk következő versek is ezt a célt szolgálják, hiszen többségük töredelmes bűnbánó könyörgés. Az argumentumok pedig, műfaji hovatartásukat tekintve, istenes meditációk. Egyetlen részletet idézek csupán a Báthory-meditációkkal való rokonság illusztrálására: „Minthogy Isten ellen sok ezerképpen való mindennapi vétkeinknek számtalanságához képpest semmire sincsen nagyobb szükségünk töredelmes szívből szivárkozó szünetlenül való Poenitentia tartásunknál és bűnünknek dögletességével ellenünk ingerlett Istennek haragja hív kérlelésénél s kedves engesztelésénél..." (93.) Idézhetném az összes argumentumot, még a bennük szereplő, megnevezett bibliai és egyéb források is jórészt azonosak. Ecsedi Báthory fogalmazása — mint említettem —, talán nyersebb, egyszerűbb, de őszintébbnek ható, Rimay itt is bonyolultabb, olykor mesterkéltebb. A kapcsolat azonban tagadhatatlan Báthory meditációi és Rimay argumentumai között. Talán joggal feltételezem, Rimay egyáltalán az ötletet is, hogy könyörgő versei elé prózai bevezetőket, terjedelmes meditációkat illesszen, Ecsedi Báthorytól vette. Az Ecsedi Báthory-Rimay kapcsolat — talán sikerült sejtetnem —, nem szorítkozott a hivatalos, szolgálati viszonyra. Az országbírónál titkárkoskodó Rimay olvasta a nagytekintélyű főúr meditációit és kamatoztatta is nem egy vonatkozásban költészetében. Az az érdekes, hogy éppen az a Rimay olvasta a meditációkat, aki a kortársak között a legfogékonyabb volt arra a világképre, életszemléletre, amelyet Báthory müve kifejezett. Rimaynak végülis nem két, hanem három mestere, példaképe volt: Balassi, Lipsiusés Ecsedi Báthory. 33