Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Komlovszki Tibor: Rimay költészete és Ecsedi Báthory István

állapot megszűnésének kifejezője Ecsedi Báthory és Rimay is. Báthory jobbára a személyiség, az egyén önvizsgálatában érzékeli és fejezi ki, Rimay általánosabb kortünetként éli át és nem annyira a saját panaszaként regisztrálja, hanem egy közösség nevében. Mindketten csaknem egyforma intenzitással élik át, és próbálják kifejezni koruk válságtüneteit; Ecsedi Báthory az individuum meghasonlásaként, Rimay részben a maga útkeresésében, de egy közösség érdekében is. Mindkettejük életszemléletére érvényes, amit Klaniczay Tibor A meditativ költészet: a manierizmus reprezentatív műfaja с tanulmányában ír az európai manierizmus válságélményét leghívebben kifejező meditativ költészetről: „A meditáció mindig valaminek a keresése, amely mögött nyugtalanság, feszültség, szorongás munkál. Gyakran az önvizsgálat áll a középpontjában ... A csalódottak világa ez, akik a csalódottságban vigaszt keresnek akár a vallásos kegyesség, akár a morális bölcselkedés eszközeivel, de rendszerint mindkettővel egyszerre, a keresztény sztoicizmus eszmekörében."

10 Báthory, a nagytekintélyű, roppant vagyonú főúr teljességgel személyes ügyként, önnön vívódásaként, a meghasonlott lélek önmarcangoló bűntudatba való meneküléseként éli át s fejezi ki megrázó erővel ezt a válságot. A meditációk lapjain megemlékezik a külső világ eseményeiről is; családi élete viszontagságairól, rokonságáról, kedves birtokainak pusztulásáról, Bocskaihoz való csatlakozásának közvetlen indítékairól, de a meditációk lényege mégis az egyén vallomása, önfeledt, misztikus dialógus-keresése Istennel. Nem véletlen, hogy Rimay, aki korának problémáit hasonlóképpen érzékelte, nem maradhatott érintetlen a meditációk világától. A kérdés csupán az, hogy Rimay olvashatta-e és — főként —, mikor Báthory kéziratát? Már régóta ismeretes, hogy az ifjú Rimay János kapcsolatban állott Ecsedi Báthoryval. A Balassi-család közelében töltött időszak után az országbíró udvarába került. Keserű Bálint már 1958-ban megjelent cikkében sürgette az ifjú Rimay szellemi fejlődésének vizsgálatával kapcsolatban az ecsedi udvar szerepének tanulmányozását,

11 legújabban pedig Erdei Klára hangsúlyozta az ecsedi udvar szerepét Rimaynak a Balassiétól eltérő költő szemlélete kialakulásában.

12 Eddigi ismereteink szerint Rimay 1587-ben az ecsedi udvarban élt. Fennmaradt Ecsedi Báthory 1587-ben Rimaynak írott levele, amely egyébként nem valami fennkölt irodalmi kérdésről meditál, hanem igen földi, posztóvásárlással kapcsolatos utasításokat ad. Címzése: „Rimaynak adassék ez levelem"; kezdő mondata: ,,ím értem, jó fiam,mit írsz"; és a befejezése: „Isten hozzád, filii, propera ad patrem", kapcsolatuk közvetlenségét sejteti.

13 Báthory egy későbbi, 1593-ban tiszttartójának írt levelében is mintha Rimayt említené: „János deák írt egy Apológiát, ím kegyelmednek küldtem videndi causa."

14 Nem valószínű azonban, hogy 1593-ban, amikor a Balassi-fivérek még éltek, a Balassi-apológia egy korai, magyar nyelvű változatáról lehetne szó. Az 1593-ban említett „János deák" nemigen lehetett Rimay. Rimay így az 1587 körüli időszakban volt közelebbi kapcsolatban az ecsedi udvarral és Báthory Istvánnal. Rimay azonban Ecsedi Báthory meditációinak minden bizonnyal egy kései, a végső szöveghez közelálló változatát ismerte. Báthory 1579-ben kezdett elmélkedéseinek írásához s negyedszázadon át tért vissza és vissza folytatásához és átírásához, ötször formálva, stilizálva át 1605-ig, a végső formába öntésig szövegét. Erdei Klára feltételezése szerint 1579-ben, a meditációk első változatában egy szelídebb-mérsékeltebb hang érvényesülhetett, még nem jelent meg a későbbi önvizsgálatok önmarcangoló, komor tónusa.

15 Az elmélkedések jellegzetes hangvétele 1596(?)—1600 között alakulhatott ki, amikor Báthory a megkezdett mű folytatásához látott. 29