Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Németh József: Irodalomtörténeti kutatások Zala megyében
Csakhogy: — Az anyakönyvből az is kiderül, hogy a társadalmi helyzet (conditio) jelölése következetlen, az ignobilis nem feltétlenül jobbágyot, a libertinus nem feltétlenül felszabad ítottat jelent. - A Veszprémi Egyházmegyében a XVIII. században több alkalommal is összeírtak minden ott élő lakost. 1757-ben is, de ebben az összeírásban Dióskálon nem szerepel a Virág család, pedig — ha Ádám itt született volna, már szerepelnie kellett volna a jegyzékben, (a község anyakönyve nem maradt fenn, az egyházmegyei összeírás adatát Ördög Ferenc készülő feldolgozásából ismerem.) A téma természetesen még további kutatást igényel. Úgy gondolom, ma már arra is megnyugtatóbb választ tudunk adni, hogy a királyt gondosan dicsőítő, kínosan udvarhű Helikoni ünnepségek miért kaptak gyanús politikai színezetet. A Tudományos Gyűjtemény 1818. évi III. kötetében olvashatjuk: „A tavalyi keszthelyi Helikonról a tavalyi Tudományos Gyűjteményben előforduló tudósítást a német recenzens úgy ítélte meg, mint egy politikai lakozásnak leírását, holott az egész tudósításnak szinte minden sora többnyire a hazához és királyhoz való szeretetet, tiszteletet emlegette." Valami igazság mégis volt a német recenzens sejtésében, hiszen a Helikon a szabadkőműves hagyományok csendes felelevenítési kísérlete /s volt. Maga az elnevezés egyúttal Festetics szabadkőműves neve is, szerepet kap itt Nagyváthy János, fát ültetnek Kazinczynak, az ugyancsak frajmaurer Horváth Ádám pedig egyértelműen szabadkőműves verseket hoz az összejövetelekre. A topográfia adatgyűjtése segít tisztázni Komjáth Aladár jó néhány versének letenyei élményei alapját, Nagy Lajos oroszországi cikksorozatának több vonatkozását, illetve az író véleményének alakulását, Fejtő Ferenc, Hevesi Sándor, Kunfi Zsigmond gondolkodásának kialakulását, az IGE keszthelyi gyűlését. Lengyel József diákkorának néhány mozzanatát. Néha a régészeti, történeti kutatás visz közelebb irodalmi-művelődéstörténeti összefüggések feltárásához. Szinte biztos, hogy a zalavári ásatások és kutatások nélkül nem kerülhetett volna bolgár-magyar összefogás eredményeként a Zala hajdani mocsarainak kis szigetére 1985 őszén Cirill és Metód emlékműve. A topográfia segíteni fog abban, hogy az ismeretlenségből, a feledés homályából kiemeljen néhány olyan alkotót, aki ugyan nem tartozik a magyar irodalom élvonalába, de egy-egy megye, város irodalmi, kulturális életében meghatározó szerepet játszott, ilyen pl. Hofmann Mór, Hevesi Sándor apja. Zala megyében a topográfiai adatgyűjtést a múzeumban végezzük, sajnos a reméltnél, tervezettnél jóval kevesebb időt és energiát tudunk erre fordítani. Hogy ez nemcsak nálunk van így, s hogy az országos vállalkozások közt is kisebb figyelmet kapott, az a tény is jelzi, hogy az OTKA támogatásában sem részesült. Úgy gondolom, hogy az ügy nagyobb figyelmet, több anyagi ,és szakmai segítséget érdemelne. Természetesen nem az elmúlt években indultak a kutatások. Hiszen pl. a helyi kutatásnak nélkülözhetetlen alapforrásai az összefoglaló irodalomtörténetek. Szinnyei nagy összegzésének hasonmás kiadása a vidéki kutatóknak jelenti a legnagyobb örömet. Nem győzzük dicsérni Klaniczay Tibor Zrínyi monográfiáját, Fenyő István Kisfaludy Sándorral írt, sok zalai adatot is tartalmazó kötetét. A Helikon történetét már + öbb mint hat évtizede feldolgozta Négyesy László, maradandó értékű Harmath István — Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai című kötete, melynek eredményei az újabb területrendezés következtében Zalában is hasznosíthatók. Értékes adalékokat rejtenek a régi gimnáziumi értesítők, a nemrég elhunyt Klempa Sándor, Péterffy Ida cikkei. Követi őket a Zalai Gyűjtemény immár negyedszáz kötetének több irodalmi témájú cikke a megye irodalmi hagyományairól, Nagy Ignácról, Horváth Ádámról, Kamondi Lászlóról. 149
