Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Az irodalom és az irodalmi ismeretközlés Komárom megyei eredményei és tervei

Tapolcainé Sáray Szabó Éva AZ IRODALOM ÉS AZ IRODALMI ISMERETKÖZLÉS KOMÁROM MEGYEI EREDMÉNYEI ÉS TERVEI „igazságokat, habár keserűk is, végre kimondani nemcsak hasznos, sőt szükséges; mert az önismeret minden előmenetel s jobbulásnak legelső kezdete. Kellemetlen ugyan, de józanabb honbelitül, rokoniul hallani, mint inkább idegen dorgálására várni." (Széchenyi István) A nagy irodalmi hagyományokkal rendelkező — kiterjedésében is számottevő — hajdani Esztergom és Komárom vármegyék mellett a jelenlegi, hazánk legkisebb megyéjének irodalmi életéről szólni meglehetősen nehéz feladat. A régi királyi székhely, Esztergom és másik régi városunk, Komárom a magyar szellemi életnek évszázadokon át kiemelkedő központjai voltak. Az ismert történelmi sorsfordulók következtében megváltozott a helyzet. Mivel a jelen körülmények megértéséhez a történeti szempontok sem elhanyagolhatók, így a mondandót távolabbról kell kezdeni. A területi, közigazgatási változások, politikai szempontok során Komárom jelentéktelen, lassan fejlődő kisváros lett, a történelmi városmag Rév-Komáromban maradt; a hajdani főváros, érseki székhely Esztergom fejlődése-fejlesztése — a város múltjából fakadó előítéletek miatt — évekkel később indult, indulhatott meg; Oroszlány és Tata 1954 óta város, az utóbbi kisváros jellegét őrizte a közelében terebélyesedő, hagyományok nélküli új város mellett. A tatai szénmedence négy községéből — a régi alapítású Alsó- és Felsőgallából, Bánhidából és az 1896ban létesült bányászkolóniából — 1947-ban lett város, majd megyeszékhely Tatabánya, örökölve a bányatelep mesterséges nevét. Komárom megyében a felszabadulást követő években irodalmi életről - amely magában foglalja az alkotóműhelyeknek az írott szó rangját és hatását növelő tevékenységet, az irodalmi ízlés formálásán át a megjelenés lehetőségeinek biztosításáig — alig beszélhetünk. A gazdasági helyzet, a városépítés és tervezés problémái, a társadalmi átalakulás folyamata más feladatokat szabtak. Nehezítette az irodalmi élet kibontakozását az a tény is, hogy Tatabányának — új város lévén — nem voltak hagyományai, hogy az akkor még gazdag, jól jövedelmező bányái az ország minden részéből vonzották az embereket. A jelenlegi — közel 80.000 —városlakóval az ország szinte minden tájegysége képviseltetik. Rendkívül kevés az őslakó. A közművelődés, a művészeti élet — ezen belül a zene és a képzőművészet — rövidesen fejlődésnek indult. Irodalmi vonatkozásban az első szervezett kezdeményezésnek tekinthető az 1952-ben — szintén előzmények, hagyományok nélkül, teljesen új gyűjteményével — megalakult József Attila Megyei Könyvtár körül szerveződött irodalmi kör. Létét mindössze egyetlen, szerény kivitelezésű kötetecske jelzi — Tatabányai írások címmel — megjelenési idejét csupán a benne lévő kézírásos ajánlásból ismerjük: 1955 júliusa. — Az 1953-tól működő kör kéthetenkénti összejöveteleinek valódi ihletője az irodalmi élet megindítása, az író és az olvasó új, tartal136