Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Fenyő István: Irodalomtörténeti hagyományápolás Nógrád megyében 1980–1985

Ez pedig az állandóság, a folytonosság, a megmaradás atmoszférája, amelyet az ily első kiadás sűrítetten hordoz. Az értékválság jelenlegi korszakában, amikor oly sok emberi alapértékhez való viszony kérdőjeleződik meg, az első edíciók képmásai arra intenek, hogy van, ami dacol a múló idővel, van, ami megingathatatlanul és kétségbevonhatatlanul közös, összefűző érték marad ma is, a jövőben is. Ha a „Tragédia" hasonmás kiadása a stabilitás, a kontinuitás érzésével ajándékoz meg, akkor a másik nógrádi fakszimile-produkció, a Lantvirágok, azaz Madách 17 éves korában publikált első verseskötetének újbóli megjelentetése a változás, a megújulás, az újat kezdés sugallatait kínálja. Egyrészt maga az ifjonti fővel való verspublikálás ténye is erről tanúskodik: az irodalom, a nyomtatott betű varázsáról vall az évszázados birtokos nemesi szokáserkölcs konvencióival szemben. Az ifjúkori Madách-versek edíciójának hasonmása a reformkori nemzedékek továbblépő mozdulatát foglalja magában: a pesti egyetemen tanuló, az Athenaeum liberális ideáival töltekező nemzedék újtípusú elszánásait, új emberség utáni vágyát — akkor is, ha e Madách-versek egyelőre még zsengék, s ha tudjuk, hogy alkotójuk nem a líra terén örökíti majd meg igazán a nevét. Mindemellett a változásélményt sugallják az itt olvasható egyes versek is. Bennük ugyanis a megtanult, iskolás versgyakorlatokon át-áttör a mélyebb ihletettség, a biedermeier versfelszín mögött érezni lehet a fejlődő Madách-lelkiség mélyebb zúgását. A Lantvirágok elemzője, Schéda Mária találóan veszi észre a kis kötetnek e kettős sajátságát: „Minden egyes darabja a biedermeier költészet szellemének hódol. Ebben a hódolatban azonban több a valódi fájdalom és természetes érzelem, mint ahogy azt a stílus megkövetelné vagy megérdemelné. Egy tizenhét éves, szerelmében csalódott ifjú kiforratlan egyénisége — szinte törvényszerűen — a kor divatos áramlatának hatása alá kerül: a boldogtalanság, fájdalom és csalódottság forrása azonban nála elsősorban nem a kordivat, hanem a mély átélés ... a halk, szentimentális, biedermeier stílust időnként a korabeli romantika szenvedélyes viharzása töri át, s e kettő határozza meg a Lantvirágok stílusát." Tegyük hozzá Schéda Mária megállapításához: az érzelmi végletek, a keletkezés és elmúlás társítása, a szélsőségek romantikus viharzása, a haza és nagyvilág-perspektíva felvillanása s főleg a stiláris közhelyeken is áttörő nagyfokú költői energia már előlegez valamit, ha mégoly távolról is, a későbbi nagyszabású ihletekből. Az említett hasonmás-kiadások mellett a nógrádi könyvkiadás két igényes irodalomtörténeti könyvsorozatot is elindított az elmúlt években. Nógrádi irodalmi ritkaságok címmel eddig négy kiadványt jelentettek meg: Ferenczy Teréz minden verseit, Madách Imre válogatott verseit, a már említett Nógrádi Képcsarnokot, majd Komjáthy Jenő válogatott verseit. Klasszikusok Nógrádból címen eddig úgyszintén négy finoman kivitelezett minikönyv látott napvilágot: Teleki László Kegyence, Mikszáth Kálmától A jó palócok, legújabban pedig Balassi Bálint Szép magyar comoediáját, illetve Kármán Józseftől a Fanni hagyományait vehettük örömmel kezünkbe. A szerzők neve, a művek címe itt legnagyobbrészt önmagáért beszél, eleve eldönti a megjelentetés érdemét, jelentőségét. Ferenczy Teréz kötetéről viszont érdemes részletesebben is szólni. E verseskönyvben ugyanis egy olyan, a kor átlagától élesen elütő költőnői alkatot ismerünk meg, aki verseinek tanúsága szerint eredendően rosszul érezte magát a számára adott életkeretek között, s akinek pesszimizmusát 1849 bukása, a személyesen átélt nemzeti tragédia végletessé fokozta. Madách „Tragédiájáénak sajátos aláfestéséül szolgál ez a női-költőnői sors: jellegzetes fénytörésben jelenik meg benne a változtatást igénylő és mozdulatlanná merevített magyar valóság. Ferenczy Teréz szkepszise, harmóniát elutasító költői filozófiája tanúságtétele annak, hogy a forradalmi és szabadságharcos remények meghiúsulása milyen pusztítást végzett nálunk lelki egészségben, életbizalomban, a valóság megváltoztathatóságába vetett hitekben. 134