Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

Jegyzetek Temesvári Pelbárt válogatott írásai. Bp. 1982. 51. (Pomerium; „házasság"/,,... két ördög trombitákkal a fülébe fújt (az el kárhozottnak), erre szemén, orrán fülén és testének többi nyílásán tüzes lángok lövelltek ki. Ezeket viseld el — mondották — azokért a dalokért, melyekben a földön gyönyörködtél. Nyakára kígyókat tekertek, arcára varangyos békákat raktak, s mondták: Ezeket a parázna ölelésekért!" (Váradi Béla fordítása) Mint erre a szakirodalom már többször felhívta a figyelmet. A kérdéses helyet legutóbb Pirnát Antal (kéziratban lévő tanulmányában) és Horváth Iván (Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben. Bp. 1982. 237—243.) elemezte, különböző eredményre jutva. Ld.: Sylvester János: Új Testamentum /.../ Sárvár, 1541. ,,Az ollyan ighikrül való tanúság, mellyek nem tulajdon jegyzísben vitetnek" с fejezetben; lapszám nincs. Ilyeneket felsorol pl. Horváth Iván: i. m. 243—244. Vö: Uo. 244-245. Esetleg eufemizmusok takarta szexuális vonatkozások lehettek bennük, mint néhány korai versünkben is (amelyek azonban nem virágénekek!), továbbá a ma ismert szerelmi népdalok egy részében. Vö.: Kőszeghy Péter: A „virágnyelv" korai verseinkben. In: A magyar vers. Bp. 1985. 182—188. és Bernáth Béla: A magyar népköltés szerelmi szimbolikája. In: Előmunkálatok a magyarság néprajzához. Bp. 1981. 16—87. A szakirodalom véleménye megoszlik e kérdésben. Vö.: a 2. jegyzetben említett szerzők idézett műveivel. Bár talán nem annyira, mint egyes kutatók gondolják. Vö.: Horváth Iván: i. m. 227-262. és Hubert Ildikó: Sóvári Soós Kristóf nyilatkozatai a virágénekekről. ItK 1979. 397-398. Mindkét szerző virágéneknek minősít olyan szövegeket, amelyek bizonnyal nem azok (pl. Horváth Iván a „Zsúpra (Supra?) aggnő..."-t és Hubert Ildikó, Hegedűs Márton szerzeményét, a „Hegedűsek, néktek szólok, meghallgassátok" kezdetű éneket. Igen tanulságosak e szempontból Szabó T. Attila: A szó és az ember. Bukarest, 1971. 517. megállapításai, amelyeket már Horváth Iván is idéz: i. m. 245—246. Vö.: még: Szabó T. Attila: Nyelv és irodalom. Bukarest, 1981. 145-161. E kódexbejegyzéseket általában magától Balassitól — és nem a másoló(k)tól —származónak szokás tartani. Véleményünk szerint épp a .virágének' minősítés nem valószínű, hogy Balassitól eredne. Általában a korról semmiképp, Balassiról azonban feltételezhetünk bizonyos műfaji tudatosságot, azt, hogy önnön verseit nem azonosítja az inkább közköltészeti jellegű virágénekekkel. Erre a megfontolásra az késztetett, hogy feltűnőnek tartom: a hiteles Balassi szövegekben (a Balassi-kódex verseinek címében, a Szép magyar komédia ajánlásában és prológusában) a versek elnevezése sohasem virágének! 10