Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Botka Ferenc: Bibliográfiai és topográfiai kutatások a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Hosszan bizonytalankodtunk, kiket is tekintünk századunk klasszikus íróinak? Csak a Nyugat első nemzedékét? Ez is eléggé népes, de ahogy előre haladunk az időben, úgy nő fel mellette a második és harmadik nemzedék is. S ha már kézbe vesszük a forrásokat, niiért hagyjuk el az ő munkásságuk adatait? Igy tágult, bővült a névsor. A nyugatosok mellett helyet kaptak benne már az úgynevezett konzervatívok is, s mindazok, akik valamire való szerepet játszottak irodalmunkban 1900 és 1945 között. Az így összeállt, közel 200 névből álló ,,gárda" műveinek felgyűjtését és rendszerezését nemrég indítottuk be az OTKÁ-tól kapott támogatás segítségével.

13 A gyűjtőmunka elindítása előtt el kellett azonban azt is dönteni, milyen források feltárását vállaljuk? Mindenekelőtt a már közel tizenöt éves bibliográfiai sorozatunk eddig megjelent munkáinak eredményeit kell hasznosítanunk. Az egyes évfolyamok, illetve kiadványok szerzői gárdáiból ki kell szűrnünk mindazokat, akik szerepelnek névsorunkban. Ugyanezt kell tennünk folyóirat- és napilap-repertóriumaink esetében is. így létrejövő adatbázisunkat azonban jelentős mértékben tovább kell fejlesztenünk elsősorban a még feldolgozatlan és irodalomtörténetileg központi szerepet játszó napilapjaink felgyűjtésével. Az Est-lapok előzményei mellett további tíz fővárosi cím feldolgozását kezdtük meg a Budapesti Hírlap-tó\{ 1900-1939) az Újság-'щ (1903-1944). Nem kétséges azonban, a budapesti lapok mellé utóbb feltétlenül fel kell venni néhány kiemelkedő szerepet betöltött vidéki és külföldön megjelenő lapvállalkozást is. Tisztában vagyunk azzal, hogy az itt felsorolt feladatok nem zárhatók le egyetlen tervciklus alatt. Gyümölcsei 10—15 év múlva érnek be, s egészen bizonyos, hogy a cédulákon rögzített adatokat ekkor már csak számítógépes eljárással tudjuk összesíteni, illetve hozzáférhetővé tenni. Az így kialakuló adatbank tetszés szerint bővíthető: akár úgy, hogy a már megkezdett időhatárokon belül szaporítjuk a feldolgozott forrásokat; akár úgy, hogy az időhatárokat mozdítjuk el — visszafelé, a XIX. századba, vagy előre az 1945 utáni időszakba. Utódaink folytathatják a megkezdett gyűjtést. Nem feledkezhetünk azonban meg a munkánkat közvetlenül motiváló célokról:modern klasszikusaink személyi bibliográfiáiról. S ezt feladatot szem előtt tartva, azt is látnunk kell, hogy adatbankunk — impozáns méretei ellenére — nem elegendő ahhoz, hogy belőle mechanikusan kiemeljük egy-egy író életművét. Mivel gyűjtésünk csak a legfontosabb lapok feldolgozására szorítkozik, bizonyos mértékig általános arculatú. Hiányzanak belőle azok a kisebb jelentőségű vidéki lapok, amelyek hosszabb vagy rövidebb időre (rendszerint a pályakezdés időszakában) adtak otthont egy-egy klasszikusunk próbálkozásainak vagy helyi érdekűnek minősített írásának. Babits Mihály műveinek tervezett bibliográfiájához például az adatbankot ki kell egészíteni a bajai, szekszárdi, esztergomi vagy éppen a fogarasi lapok közleményeivel; mindazokkal a forrásokkal, amelyekkel élete során a költő kapcsolatba került Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy előre megmondjuk: az ezzel a módszerrel felgyújtott bibliográfia számos új művet, eddig ismert mű utánközlését, illetve változatát fogja felszínre vetni, nem is szólva az interjúkról s az író életére vonatkozó apró, de nem egyszer kulcsfontosságú híranyagról, amelyeknek műközpontú vállalkozásunkban is helye van. Hogy az életmű egészének a bemutatására törekvő személyi bibliográfia mennyi „újat", mennyi meglepetést tud napfényre hozni, arra az ugyancsak a múzeum által megjelentetett Krúdy-bibliográfia a legjobb példa. Összeállítója a közlések időrendjében vonultatta fel az író cikkeit, elbeszéléseit, regényeit, jeleneteit. Olyanformán azonban, hogy egy-egy mű legelső közzétételéhez csatlakoztatta — mintegy fészkeket rakva — a későbbi utánközléseket is; amelyek egyébként a maguk későbbi, időrendi helyén is szerepelnek — mint kiadástörténeti adalékok. E „fészkek" azonnal eligazítanak: elfeledett (tehát csak egyszer közölt, utóbb kötetbe fel 121