Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kristó Nagy István: Irodalom, irodalomtörténet és kritika a Magyar Rádióban

Miből kellene több? Talán olyan irodalmi ismeretterjesztő műsorokból, amelyek a legélvezhetőbb, legnépszerűbb művekből kiindulva, a kevésbé értékesből az igazi érték felé való átvezetés példái lehetnének. Igy szükséges lenne a hallgatók jórésze jelenlegi ízlésszintjét is figyelembe véve, a kevéssé értékes bestsellerek, lektűrök, krimik, kalandregények, sci-fik olvasóinak tapintatos nevelésére, az érdekességet, az olvasói érdeklődést, sőt,.élvezetet" figyelembe vevő finoman kritikus műsorokra, ezen belül a művészi-irodalmi értéket képviselő, ám olvasmányos művek fokozott népszerűsítésére, Poe-tól Jókain, Mark Twain-en, Joseph Conradon át — mondjuk — Berkesiig, Örkényig, Bikovig, Calvinoig, Goldingig, Greene-ig, Vestdijkig. l

e /e még e cikk olvasói közül is kevesen ismerik ez utóbbi holland szerző A rum szigete c. remek történelmi kalandregényét, amely ugyanakkor igazi irodalom? E provokatív kérdéssel csak arra akarok utalni, hogy saját magunk sem mértük fel eléggé az irodalmi nevelés lehetőségeit, eszközeit, mégpedig inkább irodalmi (tehát müveken és azok népszerűsítése útján megvalósuló), mint kritikai megítélő, sőt — ami oly veszélyes! —elítélő lehetőségeit. Igazságtalanság ezt tehát a rádión és tévén számonkérnünk, mégis — mint ahogy másutt is — szükséges. Egyáltalán: jobban ki lehetne használni az irodalmi-művészi műsorokat arra, hogy az elhangzó alkotások irodalomtörténeti és esztétikai értékeire is felhívjuk a figyelmet, egyszóval segítsük az élmény közvetlen, történelmi elhelyezését és az esztétikai érték tudatosítását. Nyilvánvaló, hogy a bevezető előadás csak elriaszt, de pár perces utólagos kiegészítés, értékelés sokat segíthet, valahogy úgy, ahogy a Szórakoztatási Osztály munkatársa Zoltán Péter teszi a Híres történetek — nagy egyéniségek dramatizált életrajzi sorozatának egyes adásaidé/7, mikoris a tetszetős, színes — bár kissé vulgarizáló — történetek után egy-egy szakemberrel pár hitelesítő mondatot vált az elhangzottak valóságtartalmáról, történelmi helyéről és művészi értékéről. Nagyon sokat segít az egyes műsorok beharangozásában, de értelmezésében is a Rádió és televízió újság megannyi „előzetese"; egy hibája van: kevés. Segíthetnének más hetilapok is; nem hiszem pl. hogy a Népfront családi lapjaként megjelenő, ám egyelőre igencsak felszínes Képes 7 népszerűségét az ilyen kis előzetesek csökkentenék — és ez a többi hetilapra is érvényes. Rádiókritika pedig alig létezik — Bor Ambrus Élet és irodalom-be\\ rovata a dicséretre méltó kivétel. De a bármily kitűnő utólagos kritika nem pótolja az előzetes kedvcsinálást (amely eleve elhelyezi tudatunkban, amit hallani-látni fogunk) — utóvégre ,,verba volant", a megbírált, netán nagyon megdicsért adás visszahallgatására nincs lehetőség. Ezért tán még bátrabban lehetne élni az ismétlésekkel, akár az Ismét a —javából с műsor vagy hasonló adások kereteiben, akár épp a kritika által kedvezően fogadott műsorok újbóli sugárzásával, hivatkozva is a kritikákra! Ami pedig a több számból összetevődő folyóirat vagy magazinszerű műsorokat illeti: számolni kellene azzal, hogy nem minden részletük érdekel mindenkit. Bár a jó árukapcsolás sokat segít — ezért nem árt tudni, hogy egy-egy várt adásra nagyjából mikor kerül sor. Olyasféle előzetes tájékoztatás kellene, mint amilyen a 168 óra elején hangzik el, amely nagyjából megjelöli az egyes számok kezdetének időpontját. Az pedig követelmény, hogy a meghirdetett műsor-elemek a hirdetés sorrendjében kövessék egymást! Ambivalens érzelmekkel dicsérem a rádió és televízió tartózkodását az avantgárdé, neo-avantgarde, kísérleti irodalmi törekvések irányában. Az ilyen művek, még a könnyebben befogadható versek is, sokakban csak ellenszenvet keltenek s a legfrissebb irodalmi próbálkozások szóhoz juttatása csak óvatosan történhet-történik meg. November 3—9 között ugyan Tandon Dezső volt A hét költője (és hadd dicsérjem külön is a költőket ismételten több arcukkal felléptető — még nem említett — remek sorozatot) — de a költészeti-szépprózai avantgárdé általában kevéssé van képviselve. Nem a kritikai rovatban, amely a Mindennapi irodalmunk -kai együtt minden ilyen próbálkozást számontart, sőt méltányol, néha megvitat — de ez csak már 116