Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

Olaszország a Magyar Rádióban с. cikkében. Megítélése szerint a rádió érdeklődése nem egyformán oszlik meg a népek közt, zenében az olaszok és a németek a versenytársak, a prózai műsorban a neolatinok az elsők. 1936-ban az olasz, francia tárgyú előadások vezettek, az előbbiekre 49-szer, az utóbbiakra 30-szor került sor. Az író, a rádiós és a képzett elméleti közgazdász nemcsak a Németh László-i hagyományt folytatja, hanem européer érzékenységgel figyeli a külföldi rádiók műsorát is. 1936-ban megkapott Baumgarten-díját egy londoni útra fordítja, melyen a BBC prózai szerkesztőségének munkáját tanulmányozza. Tájékozódása során azt tapasztalja: ahány ország, annyi műsorpolitika. Az észak- és latin-amerikai rádiók akkoriban főleg szórakoztató műsort adnak, sok reklámmal. A skandináv és a balti országok műsoraiban komoly figyelmet szentelnek a nevelésre. Cs. Szabó hangsúlyozza, hogy a magyar rádióműsornak, más kis nemzetek mintájára, a hagyományismeretre kell támaszkodnia, mert enélkül ,,a társadalmi reform és az új művelődés megalapozása lehetetlen. Amíg a hallgató nem gondolja végig a rádió nemzeti feladatát, nem alakulhat ki a békés művelődés légköre." A rádió másik fő feladata a nyelvápolás. ,,De, miután az auditív közlés csak az egyszerű, világos fogalmazást tűri, valószínű, hogy lassú tisztulással olyan műfaj forr ki a mikrofon előtt, amely a magyar nyelv muzsikájáért, üteméért s veszendőbe indult szép rövidségéért tehet még valamit." — írja Cs. Szabó fentebb említett írásában. Halász Gyula kötetben is megjelent Édes anyanyelvünk с sorozatában száll síkra a nyelvrontás és a nyelvi hibák ellen. Cs. Szabónak állandó munkatársa volt még Ortutay Gyula, aki 1935-ben lektorként került a Rádióba, később pedig Örley István, a Magyar Csillag segédszerkesztője. Ortutaynak, az irodalmi osztály helyettes vezetőjének tevékeny része volt a rádió hangmúzeuma megteremtésének szorgalmazásában (ez — hivatalosan — sajnos, azóta sem valósult meg) és a néprajzi hanglemezfelvételek létrejöttében. Rögzítették pl. Fedics Mihály meséit. A Rádióélet 1936-ban A legnagyobb lemezgyűjtemény a rádióé с cikkében műfaj szerint csoportosított hétezer lemezről számol be. Ezek között maradt meg a Németh Antal által rendezett, 1938. január 18-án viaszlemezről sugárzott, Az ember tragédiája-előadás. Ennek a felvételnek külön históriája van: a 180 perces időtartamú, 30 db 2 oldalas fekete lemezre csak egyenként 3 percnyi hang fért rá, a műszaki költségeket a német Odeon hanglemezgyár, a művészeti költségeket a Magyar Rádió állta. A darab rendezője, Németh Antal lemondott a drámai költemény hangjátékszerű megvalósításáról, a 180 percre korlátozott időtartamban a fő hangsúlyt a dráma értelmező előadására helyezte, megfelelő húzásokat alkalmazva. (A három főszereplő: Ádám — Abonyi Géza, Éva — Tasnády Ilona, Lucifer — Uray Tivadar.) Vas István írja a Mért vijjog a saskeselyű с művében Cs. Szabóról: „Belépése után a rádió irodalmi színvonala láthatóan emelkedett ... meg is tett ezért mindent, amit lehetett, sőt mindig valamivel többet is annál. Ettől fogva nekem is, Radnótinak is a rádióban fölolvasott verseink, előadásaink, diákfélóráink képezték irodalmi jövedelmünk fő forrását. Alighogy az első levél egy szocialistához megjelent a Válaszban, behívatott és megbízott, tartsak előadást a munkásfiatalok olvasmányairól, kultúrájáról." Vas István előadása 1935-ben hangzott el A munkásifjúság művelődése címmel, melynek részletes történetét fentebb említett kötetében írja meg. Vas István egyébként többször olvasta fel verseit Radnótival együtt. Általános szokás volt, hogy műsoronként két költő 15—15 percet kapott. 108