Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
†Benczédi László: Kollonich Lipót és az „Einrichtungswerk”
„Kollonich egyik legszembetűnőbb sajátsága a gyűlölet a magyarok iránt". Továbbá: a legélesebben és legridegebben Kollonich hirdette „az egész ország teljes germanizálásának szükségét, vagy más szóval a magyar elem kiirtását". — Teljes germánizálás és a magyar elem kiirtása? — Nos, hogy ebben a kérdésben tisztábban lássunk, nem árt megnéznünk kissé közelebbről a fentebb kiragadott — és oly gyakran idézett — passzus tágabb szövegkörnyezetét. Eszerint — a műnek az uralkodó elé terjesztett kivonata, compendiuma szó szerinti fordításában — „az újonnan benépesített házak és telkek általánosan kapjanak minden adó és robot alól néhány szabad évet, éspedig a magyarok három évet, a németek ellenben a nagyobb ösztönzés kedvéért Öt évet, azzal a kiegészítő megjegyzéssel, hogy ezek az alattvalók és parasztok ne legyenek röghöz kötöttek, még kevésbé jobbágyok, hanem szabad alattvalók". — S továbbá: „hogy a rómaiak példájára — a túlzottan távol eső hitetlen és barbár népek kivételével — a befogadandó idegen népek között semmi nemzeti különbséget („kein discrimen nationum") ne tegyenek, mindazonáltal az örökös tartományokból származó németekre (a főszöveg szerint „caeteris paribus") minden időkben mások előtt legyenek tekintettel („die îeutschen aus denen erblanden von andern zu beobachten wären"). — Mint ebből az idézetből látható, az ország teljes germanizálásáról és a magyar elem kiirtásáról az EW-ben mindenesetre már csak azért sem lehetett szó, mert a tervezet a Neoacquistica benépesítésénél magyar telepesekkel is számolt (nyilván a túlzsúfolt felsőmagyarországi vármegyékből), méghozzá úgy, hogy más nemzetbeli betelepülőkkel együtt, a jobbágysorból felszabadulva, ők is szabad alattvalókká váltak volna. De akadnak ezen a ponton további megfontolásra érdemes szempontok is. így nem egészen világos, hogy az EW fentebb említett kivonatából miért maradt ki a germanizálásra vonatkozó nevezetes mondat? Ez a kivonat (amelyet Theodor Mayer, az egyes előterjesztésekhez csatolt főbizottsági votumokkal együtt, teljes terjedelmében kiadott többször idézett munkájában) a munkálat befejezése után az uralkodó tájékoztatására készült, mintegy az EWsummázataként, sűrítményeként. Már most ha ebben a germanizálási tétel nem szerepelt, úgy ennek — legalább is elvben — három magyarázata lehet: 1. nem tulajdonítottak különösebb fontosságot neki — 2. a Compendiumból fent idézett részlet tartalmazza a germanizálási szándék konkrétabb és bővebb kifejtését — 3. az ország germanizálására irányuló törekvés annyira köztudott volt az uralkodóról és környezetéről, hogy az erre vonatkozó utalást szükségtelennek tartották külön kiemelni. Feltételezésem szerint a magyarázatot inkább az első két pont körül kell keresni. Mert az az eddigi idézetekből is nyilvánvaló, hogy az rarszág „ellensúlyként" való „meg (és nem el) németesítése" (és ez szerintem az elfogadható interpretáció Horváth Mihály részéről) nem öncél az EW programjában, hanem eszköz a politikai viszonyok mielőbbi konszolidálására. Végül még egy szempont a vonatkozó részek értelmezéséhez. Ha az előbb idézett „kein discrimen nationum" kitételre gondolunk, akkor nyilvánvaló, hogy é programban a németen kívül más szomszéd etnikumok (rácok, románok stb.) betelepítése, illetve bevándorlása is benne foglaltatott. S így egészében véve azt mondhatjuk, hogy az EW programja (az 1688—89-i etnikai statusquohoz képest) valójában be is teljesült a XVIII. század folyamán. Ez az egyébként, amit Acsády — immár a millenáris történetbe írt kötetében — a „magyarság kiforgatásá"-nak nevez tulajdon országából. Nos, hogy Kollonich a magyarságnak, mint etnikumnak nem volt valami nagy barátja, arra felesleges volna sok szót vesztegetni, de mindent egybevéve, én mégis azt javasolnám, hogy az EW „magyarellenességével" csínján bánjunk, azt ne dimenzionáljuk túl, ne tulajdonítsunk neki a kelleténél nagyobb jelentőséget. Egészében inkább Horváth Mihály, semmint Acsády Ignác értékelését tekintsük ebben a kérdésben iránymutatónak. Egy tervezet, amely a fennállóhoz képest tartalmilag nagyobb részben annyi előremutató és üdvös újítást tartalmaz, nem lehet káros egy nemzetre néhány valóban problematikus tétele miatt. („Monarchie et peuples du 156
