Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

N. Kiss István: A felszabadító háború és a parasztság teherviselése (A termelési és népesedési mutatók alakulása)

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a termelők jelentős részének eltűnése a 17—18. század fordulóján nem befolyásolta megmaradt népesség termelési színvonalát, 1707-ben mint már utaltunk rá, a családonkénti vagy fejenkénti kenyérgabona ellátottság kimondottan kedvező. Mindez annak ellenére igaz, hogy a művelt földterület egy részének pusztulását, a mezőpezdasági kultúra csökkenését cáfolhatatlan adatok hosszú sora bizonyítja. A századforduló viharai alig érintették a marhatenyésztés virágzását, 1707 körül még szó sincs a termelés visszaeséséről, amit igen egyenlőtlen megoszlásban, csak a 18. században tudunk bizonyítani. Az 1000 lélekre jutó marhaszám (növendék állatokkal együtt) az alábbiak szerint alakult: Az 1000 főre eső marhaszám

31 16. sz. Magyarország kb. 2000 állat 16. sz. 18 alföldi helység 3230 állat 1707 hat megye 1866 állat 18. sz. három megye 1040 állat 1787 Magyarország 666 állat Elég ha csak arra utalunk, hogy a kuruc államban és a hadseregnél nem volt húshiány, a kuruc kormányzat a marhát tette meg az új adó alapegységévé: 1 dica = 2 ökör és az export tervezésében és gyakorlatában elsősorban az ökörkivitelre támaszkodott. Hasonló volt a szőlőmívelés helyzete is, a bortermelés az egész korszakon át kedvezően alakult, a különféle háborús megrázkódtatások, pusztítások csak rövid időre tudták megszakítani a bor monokultúrát művelő tájak életét. Évi átlagban 750 ezer—1 millió hl bor termett a királyi Magyarország területén s ebből kb. 110 ezer hl-t exportáltak a 16—18. században, nyugatészaknyugat felé mintegy 60 ezer, észak felé kb. 50 ezer hektolitert. A kuruc kormányzat 1707ben és 1708-ban az adókivetési tervben tájak és minőség szerint osztályozta a termelt borok értékét. Igen nehéz a korabeli személyes fogyasztás becslése; az uradalmi ellátási jegyzékek alapján (praebenda) csak arra következtethetünk, hogy a cselédség alsó rétege is legalább napi fél icce (0,42 I) bort kapott. Ez még akkor is jelentős tétel, ha többnyire csak lőrét értettek rajta.

32 Országos termelési volumenek helyett, mint tudott, csak igen merész becslések állnak rendelkezésre, de bizonyos körülhatárolt területeken jól is'merjüka fontosabb gazdálkodási ágak termelési adatait. Erre a bázisra építve megkíséreltük néhány termelési ág egy főre eső mutatószámát meghatározni 1580 körül és 1868-1869-ben.

33 Egy főre jutó termelési adatok Magyarországon 1580 körül illetve 1868—1869-ben 1580 1868 szarvasmarha (növendékállatokkal) bor kenyérgabona 2 db 0,4 db 0,5 hl 0,37 hl 1,7 q 2,20 q 97