Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

N. Kiss István: A felszabadító háború és a parasztság teherviselése (A termelési és népesedési mutatók alakulása)

Az össznépesség csökkenése vitán felüli; ha az 1638. évi lélekszámot 100-nak vesszük, a lakosság aránya 1672-ben 80,7, 1692-ben 54,2 és 1720-ban, a közben jelentősen megerősödött regeneráció ellenére is csak 74,3! Az állandó hadszíntér állapota, a török pusztítás, a császári csapatok mozgása és a járványok erősen megapasztották a muraközi jobbágyságot; a Zrínyi felkelés kudarca és az uradalom osztrák katonai megszállása után az összeírt népesség 20 százalékkal csökkent, majd a felszabadító háború alatt (1692) megközelítően a felére esett vissza. • Bár az uradalom a kuruc korszakban is állandó összecsapások színhelye maradt, a regeneráció mégis sikerrel járt, az 1720. évi létszám már csak egy negyedével maradt el a 17. századi szinttől. Kérdés azonban, mennyiben volt párhuzamos a termelők számának mozgásával a termőterület volumenének alakulása? Egész telekre átszámítva a jobbágyok birtokában lévő szántó- és rét-állományt, az 1638-i 102.7 sessio 1692-re 443-ra csökkent és 1720-ban sem sem haladta meg az 578-at! A török háborús pusztítás mélypontján a népesség 54 százaléka maradt csak a helyén, akik a korábbi kultúrterület 43 százalékával rendelkeztek.

20 1720-ra csak annyival javult a helyzet, hogy a jobbágyság súlya most már 74 százalék volt, de a termőterületé csupán 56 százalék! A népesség gyarapodása jóval gyorsabb volt, mint a termelés tényleges felfutása. A szántók és rétek ilyen nagy csökkenése azonban nemcsak azzal járt, hogy a korábbi termőterület átmenetileg puszta (déserta) lett, a szóbanforgó földterület jó része egyértelműen elpusztult, azaz terméktelenné és értéktelenné vált! 1720-ban közel 7000 jugerum korábbi telki föld tartozott ebbe a kategóriába, a Muraköz területének 5,6 százaléka. Hasonlóan alakult a földesúri majorságok sorsa is; a 17. században mintegy 2600 jugerum tartozott az allodiumokhoz s bér ez a terület számottevően nem csökkent, termelési struktúrájában megváltozott és értékét veszítette. 1720-ra teljesen megszűnt a földesúri gabonatermelés, a korábbi szántókból legelő lett, a majorságok gazdasági épületei elromosodtak. Egyedül a kaszálók aránya nőtt 25 százalékról 33 százalékra, a többi allodiális földből legelő lett. A török és a háborús pusztítás okai általában közismertek; mi a muraközi példán megkíséreljük annak két jellemző formáját, — a török határháborút és a kvártély-adót — konkrét adatokkal megvilágítani. A Muraközi-uradalom északi és keleti oldala a törökkel szembeni államhatár volt. 1627-től 1641-ig, tehát egy viszonylag „békés időszakban" az uradalmat ért károkról szóló kimutatásban a következő adatokat említik:

21 emberrablás gyilkosság elhurcolás, elhalás marharablás felégetett falu Az 1638. évi urbárium adataihoz mérve minden ötödik családra esett egy elhurcolt vagy meggyilkolt hozzátartozó, elrabolták a jobbágyok marhaállományának 10—12 százalékát és felégették a falvak 5 százalékát. Tegyük hozzá, a pusztulásnak ez a mértéke köznapi, mintegy „átlagos" volt. Később, 1663/64-ben, majd 1684-től a Muraköz a császári hadsereg egyik fontos felvonulási bázisa lett a török elleni harcban, ami a termelőerők pusztításának intenzitását és gyorsaságát csak fokozta. Állandó panaszkodásra adott okot a jobbágyságnál a katonai kvártély-adó. Ezt beépítették a jobbágyok telki adórendszerébe, évente minten telkes paraszttól 1 1/2 szekér szénát és 8 drevenka (5 hl) zabot követelve. Mondanunk sem kell, hogy az átvonuló csapatok ellátása szénával és zabbal ezen kívüli kötelezettséget jelentett! A jobbágyoktól oly nehezen viselt adónem csak 1720-ra tűnt el az urbáriumból. 351 111 224 1477 6