Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Köpeczi Béla: Európa magyarságképe 1686-ban

prédájává. Különböző nyelveket beszélnek, de különösen a latint, amely elterjedt körükben. A legtöbb magyar katolikus vagy protestáns, de különleges szekták is vannak közöttük. A nemesek pompázok és szenvedélyesen szeretik a lovakat, a vadászatot és a jó ételt és italt. Bár a magyarok nem szeretik a németeket, a nemesség mégis látszólag az Ausztriai Házhoz ragaszkodik, azért, hogy védje magát a törökök elnyomásától, akik egyformán ítélik meg a parasztot és a nemes embert."

13 Ez a legösszefogottabb, talán a legtárgyilagosabb kép, amelyet a kor „államisméje" tudott adni Magyarországról és a magyarokról. 1683 után számtalan összefoglaló munka jelent meg, amely aprólékosan bemutatja Magyarország földrajzát és történelmét. A német nyelvűek megismétlik a már említett kiliséketés ezekhez hozzáteszik a magyar rebellió elítélését és a császár jótéteményeinek dicsőítését.6* Az olasz összefoglalók, ha lehet, még szigorúbbak a magyarokkal szemben. Az egyik, S. Bizozeri által szerkesztett compendiumban azt lehet olvasni: „Magyarország olyan ország, amelyet az ég minden jóval megáldott ... csak a jó törvényekkel rendelkező emberek hiányoznak belőle."

14 Az egyik legelterjedtebb francia nyelvű összefoglaló Vanel:>4 magyarországi zavarok története című könyve azt mondja: ,,Ezek a népek harcosak, merészek és bátrak, ugyanakkor könnyelműek, állhatatlanok, bosszúállásukban hajlíthatatlanok, szeretik a szabadságukat és gyűlölik az idegen uralmat."

15 * Az angolok másodkézből ismerik meg a magyar földrajzot és történelmet, általában francia nyelvű munkákat fordítanak le. * A kézikönyvekben sem a protestáns szimpátia, sem a politikai érdek nem befolyásolja a magyarokról kialakított régi képet. Jellemző, hogy 1735-ben is, amikor Lenglet-Dufresnoy megjelentette a maga Történeti módszertanát, szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy „bár a kereszténység értelmes embereket csinált belőlük, az alja nép szokásaiban és erkölcseiben megmaradt valami abból a régi vadságból, amely a szkítákat jellemezte."

16 Ez a mondat világosan utal arra, hogy milyen mélyen beivódott a köztudatba a humanisták által kialakított magyarságkép, és ezt csak megerősítették a nyugat-európai közvélemény előtt a török elleni harcok és a Habsburgok ellen folytatott függetlenségi küzdelmek. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy ennek a régi magyarságképnek sok elemét ma is felfedezhetjük a nemzeti sztereotípiák között és nemcsak Nyugat-, hanem Kelet-Európában is. Érdek és hagyomány, ez a két tényező határozza meg a nemzetképeket, s amint példáink is bizonyítják, a hagyomány sokszor az érdeknek ellentmondóan is tovább él. Igaz, hogy egy olyan korszakról van szó, amikor jobban elvált egymástól a földrajzi-történeti irodalom és a politikai publicisztika, vagy ha tetszik, a politika és az ismeretterjesztés, mint a későbbi időkben. A XVII. századvégi magyarságkép tanulmányozása mindenképp alkalmas arra, hogy kilépjünk a szűken értelmezett nemzetkarakterológiából és a sztereotípiák tanulmányozását valóságos történelmi keretbe helyezzük.