Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Heckenast Gusztáv: Magyarország bányászata és ipara a XVII. század végén
a nagybirtokosok üzemei nagyobb "haszonnal dolgoztathattak. Egy-egy hámorban 4-5 szakmunkás dolgozott, az egész ország vaskohászainak számát tehát 300-400 főre tehetjük; a hámor kö| rül foglalkoztatott bányászok, szénégetők és fuvarosok száma a szakmunkásokénak legfeljebb $ tízszerese lehetett. A bányászat és a katonaság szempontjából egyformán fontos iparág volt a puskapor»törés, s az ennek nyersanyagát szolgáltató salétromfőzés. Népes puskaporgyártó céhek működitek Besztercebányán és a vele szomszédos Radványban, valamint Kassán és Debrecenben. A török uralom alatt még nagyhírű Duna-Tisza-közi salétromfőzésről a török kiűzése után már nincsenek adataink, a salétromfőzés központja a Nyírségbe helyeződött át. Néhány Szabolcs megyei falu (Apagy, Bogdány, Demecser, Ibrony, Pátroha, Tass) jobbmódú jobbágysága paraszt ti háziipar formájában foglalkozott salétromtermeléssel, a finomítást a nagykállói kincstári sar létromfőző műhely végezte, s innen szállították a salétromot a bányavidékre. A hazai vászonszövés és posztógyártás csak durva minőségű árut állított elő, s ezt ф legszegényebb rétegek között helyezte el. A jobbmódúak nyugati textiliákba, a nép tömegei török abaposztóba öltöztek. A termelés a céhek és kontárok kezében volt. Az első magyarorszá gi textilmanufaktúrát Szelepcsényi György esztergomi érsek alapította a Pozsony megyei Gom bán, valószínűleg az 1670-es évek második felében. Csak annyit tudunk róla, hogy az érsek juhainak gyapjából készítettek itt posztót, s ezt az érseki kertben termelt amarántvirággal fes tették bíborszínűre; tehát a saját agrártermékeket féldolgozó nagybirtokos manufaktúrák soráéba tartozott, s néhány év múltán meg is szűnt. Tudunk még néhány textilmanufaktúra alapítás« tervről, de ezek közül csak II. Rákóczi Ferenc munkácsi posztómanufaktúrája jutott el a megr valósulás küszöbére: 1706-ban felépült egy kallómalom, egy feszítőráma és 15 háza munkások számára, de hogy az üzemben a termelés megindult-e, nem tudjuk. Lényegében hasonló szinten volt a ruházati ipar másik fontos ága, a bőrfeldolgozás is Kollonich Lipót érsek ugyan, amint ez az Einrichtungswerkből kitűnik, felfigyelt rá, hogy Magyar országon — nyilvánvalóan török hatásra — igen nagy a szattyán és a karmazsin iránti kereslet, $ hogy ezt a török kiűzése következtében már csak importtal lehet kielégíteni. Ezért a szattyánbőr és karmazsingyártás meghonosítását javasolta az erre alkalmasnak tartott Buda és Székesfehérváj közötti területen, hangsúlyozva, hogy egyelőre még a helyszínen vannak a hozzáértő török mes teremberek. Az ésszerű javaslat nem valósult meg, s húsz év múlva II. Rákóczi Ferencnek Isz tambulból kellett török tímárokat hozatnia, amikor Huszton karmazsin készítő műhelyt állított fel ; az itt gyártott csizmák silány minőségét sejteti a fejedelem Nemesi Testőrségének irataiban olvasható megjegyzés: „ha ugyan karmasinnak mondhatja az ember, vagyis meri mondani". Magyarország ipari termelőerőinek állapotára az 1700-as századfordulón keresve serr» lehet jellemzőbb példát találni, mint a puskagyártás helyzetét. Az 1686 és 1711 közötti huszonr öt évből csak négy volt békeév, ennek az iparágnak tehát kétségkívül konjunktúrája voit. A puskacsöveket a vashámorokban készítették, vas is, hámor is volt kellő mennyiségben, a csőkéf szítés sem kívánt különleges szakismereteket. Specializálódott puskaművesek azonban nem volttak; az elsütőszerkezet kidolgozását és a kész puska összeszerelését ügyesebb lakatosok végezitek. A számbajöhető mesterembereket Lónyay Ferenc kuruc főhadbiztos 1705 elején összeíratf ta. Maga az összeírás sajnos nem maradt ránk, csak az a sokatmondó megjegyzés, amit Lónyay hozzáfűzött: „mellyből meg Ítélheti Kegyelmes Uram Nagyságod, mennyire érkezhetnek á fegyver készítésbe". A rendelkezésünkre álló adatok szerint a kuruc sereg számára nyolc hónap alatt kb. 4000 puska készült, s egy mester egy hónap alatt hat puskával tudott elkészülni; a kurucok számára dolqozó puskaműves lakatosok száma ezek szerint 80—85 fő lehetett, az egész ország puskakészítéshez értő lakatosainak száma sem haladhatta meg sokkal a százat. 81
