Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
hogy Szent Uyörgy napig is megélhettek volna az hadak véle tisztességesenT Cäraffä: „Wem itr hetek róla, mert nem ti adtátok a quartélyt, hanem erővel vették, az eléhezett hadnak innya is kell az kenyér mellett, köntös is kell a ruhátlannak, minden hónapban 200 000 forintot expenr dalok én reájok". E ponton Gyulay maga adott lovat a tábornok alá, midőn a birtokszerző mohóságáról ismert Apafi és haszonleső társai érdekében emelt szót: „Csak az fejedelemét és az urakét ne bántanák, kérném Nagyságodat". Caraffa: „Inkább azokét kell bántani, mert Ők en* пек a háborúságnak okai, nem a szegénység ... Az búzát is, az kivel az hadnak élni kellenék, a? várakban igen beköltöztették. Másik az, hogy ha az urakét nem bántatnám, és csak az szegénységet, nem hajtanának semmit is a fejedelem és az urak a szegénységre". Gyulay: „ ... mind az urunk ő nagysága, mind az urak, mind az várakhoz tartozó tiszteknek javai felől parancsoljon Nagyságod, úgy a szegénységen is könyörüljön, essék meg szíve rajtok, osztán a most csakhamar oda lészen, hova fognak az Nagyságod hadai menni téli quartélyra. Kire feleié: Ha ott elfogy, .. r beljebb megyek, ahol találok; ha ott is elfogy, annál is beljebb megyek, és többel megyek akkor osztán." Búcsúzóul megint kérte Gyulay: „Vigye ki az hadakat, ne rontassa a szegénységet"» „lám az uralkodó kegyelmességével bíztat, és semmi ellenségeskedést nem mutatunk". Caraffa;: Adjanak jóindulatból, „et si non sumus amici, sumus inimici,... mennél toáb-toáb halad és vontatódik az dolog, annál több kárt tesznek az ő felsége hadai; mi haszna Bécsbe fel és onnan alá irogatni, addig is ott pusztul Kegyelmetek egynéhány vármegyéje ... Az summát pedig egyszersmind kívánom semel pro semper ... Montecuccolit is maga híva be segítségre Kegyelmetek, még is éhei ölé meg őket; nem csalhat meg Kegyelmetek engemet olyan könnyen." Mikor végül Gyulay azt a kérdést tette föl: „De ... már ki adná meg annak az árát, a mennyi sok károkat tettének és contributiókat exigáltak Nagyságod hadai", csak ezt a fensőbbséges választ kapta. Jöjjön él hozzá Kolozsvárra Apafi vagy Teleki Mihály, hogy a dolgot megtárgyalják. 48 A Caraffával folytatott beszélgetés nemcsak azt juttatta kifejezésre, mennyire nem törődött a magyarságot nem szívelő katonaság a lakosság megmaradásával, s hogy ez újratermelhesse, ami a had ellátásához nélkülözhetetlen, kímélet nélkül kiélvén egyik vidéket a másik után. Az is kiviláglott, hogy az erdélyiek, kiket a sors addig megkímélt megszálló idegen katona ságtói, ilyen tapasztalatok híján egyszerre döbbentek rá jelenlétének következményeire. Még pedig nagyon is érzékenyen, holott elsőben nem a legsúlyosabb terhekkel kellett megismerkedniük. Valamennyi császári tábornok között épp Veterani volt messze a legemberségesebb, ő tartott legnagyobb fegyelmet, úgyhogy a nép valósággal megsiratta, midőn 1695-ben Lugosnajl hősi halált halt. Mit jelent valójában az idegen ezredek téli beszállásolása, akkor tudta meg Erdély igazán, midőn azok végképp benyomultak oda; nem meglepő, hogy gabona és pénz szolgálitatásával próbáltak menekedni előle, ám hasztalan. Már amikor még csak átvonuló csapatok jöttek-mentek, sem menekült meg a vidék a pusztulástól másképp, csupán ha enni-inni való|, abrak, széna nyújtásával megpróbálta lekenyerezni őket a földesúr, tisztjeiket lakomára hívta, s bő italozás után útravalóul még „pincetokjaikat" is borral töltötte. De a legrettegettebbe kifutalás alapján vagy erőszakkal igénybe vett kvártély volt, még az akkorinál is sokkal terhesebb, amelyet a nép a visszafoglaló háború előtt kényszerült elviselni. Az esztergomi káptalan birtokának prefektusa nem titkolt ellenszenvvel számolt be arról, ha ott kurucok (nem is mindig) égettek, pusztítottak. Amikor Thököly kiszorult a vidékről, s helyette a császáriak jöttek telelőre, ezt jegyezte föl mégis: „Ha valamikor, most romlik meg ez a föld". 49 A katonák sok esetben nem kapták meg idejében zsoldjukat, s akkor fizetség nélkül elvették, s nemcsak ami előírás szerint járt nekik. Nyáron át a hadműveletek során kimerülve, megtizedelve, sebeket kapva, a téli beszállásolás alkalmát használták fel arra, hogy kárpótláshoz jussanak fáradalmaikért s szenvedéseikért, más lehetőség híján a föld népének terhére. Az ő kezükben lévén a hatalom, követeléseik, erőszakoskodásuk, garázdálkodásuk elé nem volt, aki korlátokat állítson. A földesúr
