Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
A lakosság, méltányos áron való vásárlás lehetősége helyett, sokszor örülhetett, ha a legszükségesebbekhez bármi áron hozzájutva valamiképp tengethette életét. A kizsarolt, növekvően pusztuló ország anyagi erői tovább s tovább őrlődtek, ráadásul népességét, kivált 1676. óta, hadakozáson és ínségen s részben kivándorláson kívül meg-megújuló pestisjárvány is fogyasztotta. A fölkelők is nehéz körülmények között folytatták küzdelmüket, különösen eleinte. Bujdosó nevüknek megfelelően nagy részük elszakadt eredeti otthonától, s míg tavasztól késő löszig hadi vállalkozásai során szerezte meg, gyakran a követelőző vagy éppen fosztogató császári csapatok elől, amire szüksége volt, tél idejére az északkeleti vármegyékben, Debrecen környékén, a Partiumban, a töröknek behódolt terület szegélyén húzta meg magát (ezért szidta őket Báthory Zsófia gazon lappangóknak). Ami nélkül nem lehetett meg e keserves időszakban, a laikusságtól várta, s ha ez nem adta neki jószerével, szükségtől kényszerítve elvette tőle erővel, 'nemegyszer kiélve egy-egy vidéket. Amennyire azután a hadakozás színterének és lefolyásának Változásai s a rendelkezésre álló nyugodtabb idő rövidsége engedték, Thököly igyekezett a kuruc sereget összefogni, nagyobb fegyelemhez szoktatni és ellátását megszervezni. Ha rakoncátlan, imagukat saját szakáilukra prédálásra adó „rajta Miska" hadak megfékezésére volt szükség, a iparasztvármegyét is fölhatalmazta ráncba szedésükre, igaz, ez csak változó sikerrel tudott a közbiztonság hiányain segíteni. Azoknak a parasztoknak pedig, kikhez télire beszállásolta katonáit, (meghagyta a fejedelem, hogy annak végeztével ruházzák föl őket vagy adjanak pénzt helyette, s »további 6 heti ellátásukra szolgáltasson két-két jobbágy egy-egy vágómarhát, az egész falu pedig állítson ki minden 10 kuruc fegyveres mellé 1 szekeret, megrakva 10 köböl liszttel, 1 sertés sózott húsával és szalonnájával s 1 darab kősóval. Nem csekély terhet rótt ugyan ezáltal a parasztiságra, ám rendelkezése mégis alkalmas volt arra, hogy a hadinép ne önkényesen vegye meg a gazMákon, amit jónak lát, ezek viszont előre tudják, mennyivel s nem többel tartoznak a fölkelés ügyének. Majd a hozzá tartozó megyékre rótta ki serege szükségleteinek fedezését, s nem habozott szigorúan föllépni a vonakodók és a késedelmeskedők ellen. Az 1683. májusában összehívott tállyai gyűlésen a nemesség személyes fölkelésén kívül azt kívánta a rendektől, hogy 20 000 ifő számára szekereket s két hónapra való lisztet és húst adjanak. Mikor ezek arra hivatkoztak, hogy sem lovuk, sem pénzük nincsen, s most a mezei munkával kell foglalatoskodniuk, tovább nem is tárgyalt velük, hanem már a következő napon biztosai által hagyatta meg a vármegyéknek, hogy június 6-án 1400 szekér, 1400 vágómarha és országosan egységes mérték szerint 14 000 köböl liszt álljon készen Vizsolyon a hadak számára. 21 A hagyományos rendi magatartás elleni kemény föllépéssel szemben vonzó példáját adta a nép gondjaival való törődésnek, amikor a fejedelem bokros tennivalói között azt sem mulasztotta el, hogy rendteremtő figyelmességét saját messzenyúló birtokaira is kiterjessze. Részletes szabályzatot adott ki a gazdálkodás szinte minden ágának folytatásáról halászattól a szőlőművelésig. Utasítása, ugyanakkor, midőn a korabeli mezőgazdaság magas színvonalát képviselte, a korszakban párját ritkító megértéssel és emberséggel fordult a dolgozó jobbágyok felé. Ostorozta a gazdatisztek, nadály természetű jispánok és pallérok, kocsmárosok, torkos borozó bírák húzó-vonó csalárdságait. Tiltotta, hogy ja?t is heti soros szolgálatra kényszerítsék, ki robotterhét megváltotta, mert „egy hátról nem kell két bőrt nyúzni", valamint hogy erőtlenebb jobbágyra nehezebb munkát rójanak, mivel „azokat sem akarjuk, hogy enerváltassanak, ... hogy élhetetlenül ne maradjanak". Nem a szegénységen kell „meghúzni" gabonát és rostnövényeket, mikor azok a majorságból is kitelhetnek, csakhogy Bieget kell ott vetni belőlük. A dézsmálok se fogyasszák a parasztot „húzom-vonommal". Büntetések kiszabásában is irgalmassággal kell lenni a nyomorúságban élők iránt. Az udvarbíró legyen ja jobbágyok között, még pedig józanon, s „kinek kinek becsületét érdeme szerint megadja. A jizegény emberek szavát mindvégig csendesen meghallgassa, azt megértvén, amiben kívántatik és jiltendő (Őket megillető) lészen, tenetsége szerint oltalmazza, segítse, előle el ne nógassa vagy ker48
