Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Bóka Éva: Guilleragues és a magyar ügyek (1679–1684)

Mivel tehát a franciák a törökökre ekkor nem számíthattak, megnövekedett az Erdélyilyel és az elégedetlenekkel fenntartott kapcsolatok jelentősége. 1679 és 81 között sokat foglalkozott a francia követ Erdély ügyeivel. Apafi tevékenysége nagyon nyugtalanította őt, mivel az erdélyi fejedelem a francia diplomácia szemében olyan uralkodó volt, akire nem nagyon lehetett számítani. Ezért tehát Guilleragues ekkor arra törekedett,hogy egyrészt kipuhatolja Apafi terveit, másrészt azokat a szándékokat, amelyeket a porta táplált vele szemben. Márpedig 1681 őszéiig a portán eléggé ingatag volt Apafi helyzete, szorgosan működtek a törökhöz menekült Apafi ellenfelek, s a portán olyan hírek terjedtek el, hogy Apafit leváltják és a helyébe Bethlen Miklóst vagy Zólyomit fogják Erdély fejedelmévé tenni. A francia követ nem támogathatta nyíltan az > erdélyi fejedelmet, nehogy gyanút fogjanak a császári miniszterek. Igyekezett ugyanakkor diszkréten és óvatosan kapcsolatot teremteni a fejedelem ellenfeleivel is, és információkat próbált megszerezni tőlük, ügyüket azonban nem karolhatta fel nyíltan, mert félő volt, hogy Apafi et- < tői megijed és a császárhoz menekül. A francia követ — a király helyeslésével —várakozó álláspontra helyezkedett tehát Erdély vonatkozásában, s várta a porta döntését. Amikor ä poröa 1681-ben megparancsolta Apafinak, hogy vegye fel a harcot a császár ellen és 1682-ben is hadbavonulásra kötelezte az erdélyi fejedelmet, ekkortól kezdve Guilleragues számára többé már nem volt fontos, hogy az eredélyi ellenzékkel tárgyaljon. Ezután inkább Apafit igyekezett támadásra ösztönözni Besnier jezsuita atya — a francia palota lelkésze segítségével, akinek arra kellett figyelmeztetnie az erdélyi küldötteket, „hogy ha a porta nem támadná meg a császárt, akkor a nagy hadi készülődést Lengyelország ellen fogja fordítani, és ebben az esetben (a porta) elhatározta, hogy elfoglalja majd Szebent, Gyulafehérvárt, Kolozsvárt és Fogarast, s a helyekre pasákat nevezne ki, hogy szabadabb, rövidebb és kényelmesebb átjárást biztosítson Konstantinápoly és Krakkó között csapatai számára."

9 1682 márciusában már arról számol be Guilleragues XIV. Lajosnak, hogy sikerült meggyőznie az erdélyi küldötteket — akik nemegyszer hozzá fordultak tanácsért —, arról, hogy taktikusabb a hadbavonulásról tárgyalni a portával.

6 Mivel a porta 1682 júniusában megújította a támadási parancsot Apafi számára a császár ellen, Guilleragues erdélyi missziója lezárult. Apafi vonakodása a hadbavonulástól azonban mindvégig nyugtalanította. Guilleragues és Thököly (1681-1684) Mivel a francia követnek az volt a véleménye, hogy az ingadozó Apafira nem lehet számítani, ezért 1681 közepétől felvette a kapcsolatot Thökölyvel. Az elégedetlenek vezérével szemben bizalmatlan volt, a császárral folytatott alkudozásai miatt. Amikor Guilleragues látta, hogy Thököly az 1681-es tárgyalások során nem egyezett ki a császárral, sőt felvette a harcot ellene a nagyvezír támogatásával, szinte meg volt lepődve. Az elégedetlenek küldöttei 1682 januárjában nem tudták azonban meggyőzni őt arról, hogy komolyan sohasem tárgyaltak a császáriakkal, hanem csak azért, hogy ezzel az ürüggyel ellenségük rovására a létfenntartáshoz és fennmaradáshoz szükséges eszközöket találjanak.

7 A francia követ ugyanis nem tudta lenyel- > ni azt, hogy Thököly Ungvár, Bereg, Szabolcs és Ugocsa vármegyéket kapta téli szállásul a császártól. Arra gyanakodott, hogy a császáriak hajlandók átengedni ezeket a területeket Thökölynek az egyezség fejében. S mivel így e területek török fennhatóság alá kerülnének, Lengyelor- * szag nagyon veszélyes helyzetbe jutna.

8 Franciaország érdekeinek pedig az felelt meg, hogy a törökök a császárt támadják meg. Guilleragues levelezéséből Thökölyvel kapcsolatban ehelyütt két igen fontos kérdésre térnék ki a továbbiakban részletesebben, mivel úgy vélem, hogy a francia diplomata levelei e 34