Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Petneki Áron: SACRE EREMUS. A szécsényi ferences templom stallumainak ikonográfiájához

Ugyancsak a jezsuita renden belül indult meg az előbb már idézett patrisztikai irodalom rendszeres feltárása és kiadása. A németalföldi Heribert Rosweyden, a két kiadást is megért Vitae Patrum XVII. század eleji szerzője szükségét érezte annak, hogy anyanyelvén is hozzáférhetővé tegye munkáját „t'Bosch der Eremyten ende Eremytinnen van Aegypten ende Palestinen" címmel. Ugyanennek a mentalitásnak a képzőművészeti termékei Martin de Vos rajzai, a Sadeler testvérek metszetei, amelyek minden valószínűség szerint már saját korukban másolókra találtak, hiszen Jacobus de Wit-től tudjuk, hogy a XVII. század elején az antwerpeni jezsuita professzusházban kis képecskék ábrázolták a remeték életét

8 Nem csupán a jezsuiták sajátja a remeteélet példaképül állítása. A középkori eredetű rendek közül a karmeliták és a pálosok is rendjük remete-jellegére hivatkoztak. A karmelitáknál éppen 1594-ben került sor a nagy belső törésre, az igen szigorú szabályok szerint élő, kifejezetten heremita hagyományokat folytató sarutlan karmeliták különválására.

9 Ámbátor a karmeliták mindig arra hivatkoztak, hogy ők a lehető legősibb szerzetesrend, hiszen alapítójuk egyenesen Illés próféta, a pálosok sem hagyták magukat, és ők saját legendás rendalapítójukkal, mint minden remeték ősatyjával, argumentáltak még a XVIII. században is.

10 Természetesen a remeteélet eszményítése nem maradt meg szigorúan rendi keretek között, hiszen erre mutatnak az előbbi már jelzett irodalmi és képzőművészeti alkotások is. Érdemes a remete-téma továbbélésére is egy pillantást vetnünk. A vadregényes tájban megjelenő remeték és bűnbánók figurája kedvelt volt és maradt a barokk képzőművészetben. Ilyen a kései középkortól népszerű téma : Szent Antal megkísértése, vagy Szent Antal és remete Szent Pál beszélgetése. A legnépszerűbb azonban a bűnbánó Magdolna megjelenítése: a XV—XVIII. századból több száz ilyen alkotást ismerünk.

11 (Természetesen ebben szerepet játszott az is, hogy a zordon környezet és a fiatal, hiányos öltözetű nőalak éles kontrasztja izgalmas megjelenítési lehetőségeket kínált.) A remete-téma zsánerképpé válása a XVIII. században ment végbe: ilyen jellegűek Alessandro Magnasco szinte expresszionista alkotásai,

12 vagy Francesco Zuccarelli idillikus karthauzi témájú képei.

13 Innen már csak egy lépés lesz a XIX. századi biedermeier remetéidül, ahogy ezt Carl Spitzweg, Ludwig Richter, vagy Moritz von Schwind elképzeli. A remeteélet nem pusztán elmélkedések, vagy szent-beszédek illetve képzőművészeti alkotások, hanem a jezsuita iskolai színjátékok tárgyává is lesz. A nagyszombati jezsuitáknál 1695-ben a poétikai osztály az „Odo nobilis juvenis in Bacchanalibus mundo illudens, ad eremi déserta secedens" с darabot játszotta. 1710-ben a „Salamon rex eremi inicola" с dráma került színre, majd 1732-ben a „Coronatus eremita seu divus Salomon Ungariae alias rex, pius dein eremi incola", bizonyítva a téma népszerűségét. A Salamonról szóló iskoladráma 1747-ben Kolozsvárott, 1746-ban Nagyváradon került színre. Más remete-tárgyú darabok a ,,Sanctus Absahamius eremicola" (Nagyszombat, 1743.), az „Ephreas Aegyptus" (Kolozsvár, 1751), a „Divus Johannes in eremum proficiescens" (Nagyvárad, 1747), vagy a „Duo adolescentes eremum subeuntes" (Nagyvárad, 1759).

14 Mindaz az adhortatio, amelyet irodalom, prédikáció, képzőművészet és színház sugallt, visszhangra talált nemcsak a papságnál, hanem az arisztokráciánál is. A barokk vallásosság egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása az eremitage-ok építése, amelyek kezdetben ténylegesen a beata solitudot szolgálták. Lippay György pozsonyi kertjének egyik sarkában a Parnasszus volt látható Pegazusostól-múzsástól, a másik sarokban azonban ott figyelmeztetett a mulandóságra az eremitarium, Szent Jeromos óriási kőszobrával. A könyvét író remete Szent Pál, Albertus (nyilvánvalóan Johannes Gualbertusról van szó), a koronás koponya mellett elmélkedő Salamon király, Rosardus (nyilvánvalóan Sorardus, azaz Zoerard) nyársakkal krvert fatörzsben ülve, feje körül a köves abroncs (Ime, a Sadeler-metszet újabb megjelenése!), az ördögöktől megkísértett 210