Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Soós Sándor: „... a búcsújárások meg nem szűnnek.” A barokk búcsújáróhelyek sajátosságainak kialakulása a XVII. századi Magyarországon. Adatok a búcsújáróhelyek jövedelemforrásaihoz

I. A búcsújáró templomok és a hozzájuk tartozó rendházak fönntartására, fejlesztésére szolgáló adományok Az újonnan alapított templomok, rendházak, s az ezeket gondozó szerzetesek számára diapvető fontosságú volt az ellátásukat biztosító ingatlanok mielőbbi birtoklása. Ezt jól tudták az adakozók is, ezért nem meglepő, hogy az újonnan alapított templomokat egy ideig elsősor­ban ingatlanokkal és a szükséges élelmiszerekkel látjdk el. Ha egy templom búcsújáróhely lesz, akkor is lejátszódik ez a folyamat, de kiegészül az ajándékozás köre olyan szakrális tárgyakkal, amelyekről majd később lesz szó. A XVII. századi anyag vizsgálatából kitűnik, hogy ha egy templom már a középkorban megkapta az ingatlanokat (mint pl. a soproni búcsújáróhelyek, Zágrábremete, Sopronbánfalva stb.), akkor a XVII. század folyamán elsősorban más jellegű adományokat kapnak, s ha ingat­lanok ajándékozása újra megjelenik a forrásokban, az főleg a török kor és a vallási megosztott­ság okozta rombolás és átrétegződöttség miatt történik. Természetesen az ajándék az ajándékozó anyagi, társadalmi helyzetétől függ. A szegé­nyebbek csak kisebb értékű szakrális, fogadalmi és hálaadó tárgyakat adhatnak, számukra az ingatlanok adományozása lehetetlen, esetleg pénzzel, élelmiszerekkel támogathatták a kolduló rendeket. A XVII. században már elég sok új épület emeléséről, s főleg sok belső felújításról, dí­szítésről tudunk, amelyek a török hódítással, a protestantizmussal, a rekatolizációval s az ezt követő kegyhely képződéssel függnek össze; a régi búcsújáró helyeket felújítják és számos új szakrális központ jön létre. Ez a folyamat majd a XVIII. században teljesedik ki igazán, ami az adományok jellegében is változást hoz, hiszen a szakrális, fogadalmi és hálaadó tárgyak jelentő­sége döntően megnő. Sajnos napjainkra ezekből csak nagyon kevés maradt meg, mert II. József rendeleteinek végrehajtása a magyar kultúrtörténet érdekes és fontos emlékeit semmisítette meg. Л Ingatlanok ajándékozása: Föld: Szvetice főbirtokát Tersachki Katalin adományozta, ez a Breznik majorság volt, né­hány föld és szőlő. 38 1646-ban Veresmarti pozsonyi kanonok Nagyudvarnok és Küzd között adott 40 hold földet. 1654-ben Hatvány Lajos hidegkúti szántóföldjét hagyta a máriavölgyi pálos kolostorra. 39 Birtok: „ ... 1666-ban Répás János a neki 100 tallérért elzálogosított detki birtokot hagyta a gyöngyösi ferenczrendűekre oly feltétellel, hogy ebből fizessék a szentolvasó oltártár­sulathoz tartozó 10 tallért, a két ájtatos társulatnak adjanak 10-10 tallért és a Szent­olvasó-oltárnak még 10 tallért." 40 Rét: 1638-ban Psareveczky György Grinaván adott rétet a máriavölgyi kolostornak. 41 Mórocz István a szentantali ferenceseknek adta Kendellő nevű rétjét, amely később az illésházy uradalomhoz került, s helyette évenként szénát kaptak. 42 Szőlő: A máriavölgyi kolostornak 1638-ban Psareveczky György a Grinaván három szőlőjét, 1671-ben Lipcsák György plébános stomfai, Valtinger plébános récsei, 1673-ban Kapus Éva Rozina dévényi, 1689-ben Kossovics Tamás a grinavai Vashegyen (Aizen­berg) szőlőjét adta. 43 Telek: 1692-ben a király négy telket adott Nasicz ferences búcsújáróhelynek. 44 Majorság: Tersachki Katalin Szvetice részére ajándékozta a Breznik majorságot. 45 Esterházy Pál a boldogasszonyi templomhoz építtetett kis majort. 46 Falu : 1692-ben a király a teljes Ribnyák nevű falut adományozta Nasicznak. 47 Ház: 1638-ban Psareveczky György Grinaván kőházát, 1655-ben Magyari Mihály bezenicei plébános 1200 forint értékű győri házát adta a máriavölgyi kolostornak. 48 196

Next

/
Thumbnails
Contents