Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Soós Sándor: „... a búcsújárások meg nem szűnnek.” A barokk búcsújáróhelyek sajátosságainak kialakulása a XVII. századi Magyarországon. Adatok a búcsújáróhelyek jövedelemforrásaihoz

A Szűzanya kultusz a barokk időkben teljesedett ki, amikor a távoli helyekre való zarándoklás visszafejlődött, s Európa-szerte helyi kultuszközpontok alakultak ki. Németországban e folyamatnak a territoriális fejedelemségek megléte kedvezett, s a vallásháborúk villongásai is erősen akadályozták a távoli vidékek felkeresését.

19 A magyarországi búcsújárás vizsgálatát megnehezíti, hogy a török hódoltság alatt sok kegyhely megsemmisült és feledésbe ment. A török hódítás okozta nehéz helyzetet tovább bonyolította, hogy a protestantizmus előrenyomulása felbomlasztotta az egységes vallású területet.

20 A németekhez hasonlóan nálunk is kedveztek a politikai viszonyok a helyi kultuszközpontok kialakulásának. Amit azonban Németországban a fejedelmek gyakoroltak, azt Magyarországon az egyházi és világi nagybirtokosok láttákéi. (Pl. kiemelkedő jelentőségű Esterházy Pál nádor szerepe (1635-1713).

21 Kegyhelyeink keletkezésének fénykora a XVII. század vége és a XVIII. század, ekkor jöttek létre a nagy búcsús tömegeket mozgató búcsújáróhelyek. A barokk kor búcsújárását összehasonlítva középkori zarándoklatokkal, világosan kimutatható eltéréseket fedezhetünk fel. A barokk korban a Mária kegyhelyek döntő jelentőségre tettek szert. Ennek közvetlen oka a török veszedelem és a protestantizmus térnyerése mellett az a kultuszfejlődési sajátosság, amit Rudolf Kriss mutatott ki. Kriss szerint az ereklyekultusz fejlődéséhez kapcsolódik a zarándoklatok fejlődése. Az ereklyekultuszt négy fő szakaszra osztja, melynek végén a kegyképekés kegyszobrok tisztelete áll.

22 Ez a szakasz Magyarországon lényegében a XVII. századtól számítható. A középkori zarándokok elsősorban a szentek sírjait és ereklyéit keresték fel, ezzel szemben a barokk búcsújárások főleg Szűz Mária szobraihoz, képeihez, szent kutaihoz és forrásaihoz vezettek.

23 A barokk korban — a középkori egyéni zarándoklatokkal ellentétben — a szervezett, közösségi búcsújárások a jellemzőek, amelyek fontos lelki élményt jelentenek a résztvevőknek. A tömeges, a köznép részvételével szervezett búcsújárásokat pedig a közeli kegyhelyek tették lehetővé. A Szűzanya tiszteletének gyors elterjedését több kutató a török veszedelemmel magyarázza.

24 Ezt bizonyítja, hogy Loretto kegyszobra, Passau és Czestochowa kegy képei hadi sikerek után váltak híres törökverő szimbólummá. 1571-ben a Liga hajóhada Lepantonál legyőzte a török hajóhadat. Az ütközet előtt a sereg vezérei Lorettoban fohászkodtak a győzelemért, s mikor az bekövetkezett, a Szűzanya közbenjárásának, segítségének tulajdonították. Rövidesen templomok, kápolnák épültek a Lorettoi Szűz tiszteletére — főleg a török által veszélyeztetett — Közép-Európában.

25 Tiszteletét elsősorban a jezsuiták terjesztették. Önálló hazai búcsújáróhelyei: Tersatto, Loretto, Máriabesnyő. 1683 után bontakozott ki hazánkban a Czestochowai Szűzanya tisztelete. Sobieski János lengyel király, mielőtt Bécs felmentésére indult, Czestochowában gyónt és áldozott, s a kegykép másolatát magával vitte a táborba. A győzelem után gyorsan terjedt el a kép kultusza, elsősorban a pálos rend által. Másolatai közül a márianosztrai búcsújárás központja lett.

26 Mária nevenapjának közép-európai kultuszát hatalmas erővel ihlettea passaui Mariahilf kegykép tisztelete, amelynek gyors elterjedését szintén a XVIII. század friss török élménye magyarázza. 1683-ban Bécs ostroma alatt Lipót Passauban a Mariahilf kegykép előtt könyörgött a keresztény seregek győzelméért. A győzelem után a kapucinus kép szakrális, törökverő szimbó194