Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

R. Várkonyi Ágnes: „Az ígéret ideje” (Országegység, önálló államiság, gazdasági fejlődés) 1683–1718

Ahogy délre húzódott a török-magyar határ, úgy tudatosodott a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeinek körében a felismerés: az „ígéret ideje" nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az országegység nem valósult meg, a Habsburg államhatalom nem elégítette ki az országlakosok nagy többségének a saját szuverán államhoz fűzött igényeit. Magyarország emberéletben, munkában, anyagiakban rengeteget áldozott az ország viszszafoglalásáért. Nem is beszélve politikai erőfeszítéseiről, hiszen a nemzetközi török-ellenes szövetség számos részletét 1650—1664-ben királyságbeli és erdélyi politikusok próbálkozásai hívták életre, nagy kockázatot vállalva és próbálták ki működés közben. Érthető tehát az óriási csalódás a század végén. A karlóczai békét — „sine nobis de nobis" —nélkülünk, rólunk kötötték meg, állapítja meg a Recmdesrunt. kifejezve a kortársak rettegését: az ország elveszti államiságát. Az országegys#grsí önálló államiság megvalósítása, a gazdasági fejlődés nem minden időben kizárólagos, de az adott korszakban és a kortársak tudatában nélkülözhetetlen feltétele. Az újabb háború 1703—1711 között az alternatív fejlődés másik változatának megvalósítására az önnálló államiság megvalósítására tett kísérlet volt. Eredménye, többek között, hogy a Magyar királyság és Erdély ezzel az igényével tudott jelen lenni az újkori Európában. Magyarország társadalma végülis úgy lépett át Mohács másfél évszázadából a fény századának nevezett 18. századba, hogy az országegység és az önálló államiság megteremtése a messze jövőbe tolódott ki. A végrendelkező utolsó szava: utódainak átok alatt hagyja, koronás király ellen kardot ne vonjanak, a szorgalmat, a műveltséget, a tudást és gazdasági tapasztalatait adja át mint nemes, átmentett tőkét, mint ami a 17. század nagy vállalkozásából megmaradt a jelen túlélését feladatul kapó, jövőjére készülő generációnak. 150