Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Buza János: A szpáhi-birtokosok és a majorsági gazdálkodás
arra a kérdésre, amely a szpáhik majorkodtatását tudakozta. 4 Szilágy község lakosainak felelete egyértelmű: „... szántat, vettet, majorkodtat vélek és minden munkával terheli ..." őket. 44 A szeleiek szerint ,,Majorkodtat is ezen falubeliekkel a török ..." 45 Az aszódiak vallomásából pedig arra derül fény, hogy a szpáhi majorsági gazdálkodása néhány éves múltra tekinthet vissza: „... mindenféle munkára erőlteti őköt s munkálottat is vélek: szántat, majorkodtat, az mint hogy most is oda bévagyon egy ekéjük az török urok munkáján, az kivel ők ennek előtte öt vagy hat esztendőkkel nem terheltettek." 46 Pest megyében a szántásra és vetésre kötelezett Páty község volt az egyetlen, amelyet szpáhija — egyéb munkák mellett — szőlőkapálásra is kényszerített. 47 A többi válasz azonban nem ennyire egyértelmű, a Bars és a Borsod megyei példák nyomán némi szkepszissel szemlélem az olyan vallomásokat, amelyek mint a szentlőrinckátaiaké többek között úgy szól, hogy „... most nincsen immár olyan munka, az kivel nem onerálja az török ura." 48 A ,,iusta deutrum" válaszok láttán megfontolandó, hogy fenntartás nélkül levonható-e a következtetés, ti. az, hogy e falvak lakóival valóban szántatott és vettetett a török uruk?! A tanúvallatás második kérdése túlzottan tágnak tűnik, idézni kívánom, noha már bőven megszolgáltam a citatológia vádját: ,,Tudod-é azt, hogy már nem csak azt a régi szokott adót veszi meg a szegénységen, hanem ez elmúlt háborúság avagy Újvárnak elvesztése után, immár azon kívül ilyen rettenetes, hallatlan, kimondhatatlan kézbeli munkával és sanyarúsággal terheli az szegénységet, úgymint Szécsénben, Hatvanban és Nógrádban házakat építtetvén az szegénységgel, előszámlálhatatlan munkát tétet vélek: szántat, vettet, majorkodtat? Egyszóval nincs oly munka, az kivel nem onerálná az szegénységet, ki miatt nemhogy az magyar földesuraknak szolgálhatna, de az maga mindennapi falat kenyerét is alig keresheti, szakadatlanul télben, nyárban az török munkája lévén, mely munka, ha képes volna, hogy limitáltathatnék az elébbeni adajokkal együtt, iszonyodhatnék az keresztény ember belé?" 49 Ha kérdőből kijelentő mondattá alakítanók az idézetet, akkor jeremiádra emlékeztetne, de változtatás nélkül sem lehet kétséges, hogy több olyan eleme van, például a végházak építése és a velük együttjáró — de tőlük függetlenül szintén előforduló — fuvarozás, ami munkajáradék ugyan a javából, de nem a majorkodtatásból eredő munkakötelezettség. Az utóbbira ugyancsak igenlő választ adhattak a Pest megyei települések vallomást tevői. Több mint elgondolkoztató számomra az abonyiak válasza:,,... soha munkával az törököt ezen falu nem szolgálta, de immár most csak lovasnak is minden hétre egy-egy embert adnak a lovához." 50 A válasz éppenséggel megengedi a szántást és a vetési kötelezettség feltételezését, de felvethető a kérdés, hogy vajon miért nem említették meg az abonyiak a szpáhi majorkodtatását, holott e csaknem mezővárosi szintű 51 település gabonatermesztése jelentős volt, 1634 és 1682 között évről évre szállítottak árpát a nagykőrösi piacra. 52 Tágas határa, később is kiterjedt szántóművelése 53 és a viszonylag kedvező szállítási feltételek — a szolnoki Tisza-híd, 54 valamint a közeli hajózás lehetősége — révén ideálisak lettek volna a majorsági gazdálkodás feltételei. A paraszti vallomások mérlegelésénél azt sem téveszthetjük szem elől, hogy azok elsősorban a súlyos terhekre, valamint a szokásostól eltérő robotnemekre terjedtek ki, s nem mindig utaltak a másodrendű szolgálatra. Kecskemét például nemleges választ adott a tanúvallatás idézett, második kérdésére, 55 hászvárosról lévén szó, nem is kellene ezen meglepődni. Ennek ellenére néhány kecskeméti lakos megismerkedett — igaz lakhelyétől meglehetősen távol — a török majorkodtdtásával, 1664-ben ugyanis a mezőváros 3 embert rendelt ki 8 ökörrel a budai pasa számára, akik egy szekérrel és egy ekével mentek robotolni. 56 A mezőváros tetemes pénzterhei 57 mellett azonban ennek nem lehetett nagy a súlya, s feltételezhető az is, hogy nem mindig kívánták meg a kecskemétiektől ezt a szolgálatot.
