Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Oborni Terén: Nógrád megye haditerhei a felszabadító háborúban

A lakosság saját védelmére a parasztvármegye kialakult szervezetét is fölhasználja, de így sem sikerült megóvniuk vagyonukat és életüket. 1685-ben Czobor Ádám katonái elleni inquisitio kapcsán az óvári parasztkapitány, Szramkó András vallja, hogy a katonák, mivel a nép nem tudott eleget adni, a szentpéteri templomba is betörtek, s ott 115 ft-nyi kárt okoztak.

41 A vármegye levélbeni panaszára Aeneas Caprara tábornok 1685 június 4-én kelt válaszában megparancsolja a végvidéki hadak tisztjeinek és közkatonáinak, hogy oltalmazzák meg a népet a háborgatásoktűi és prédalásoktól, máskülönben a parasztság nem tud tovább házaiban megmaradni, hanem elmenekülni kényszerül.

42 Semmilyen intézkedés nem képes megszabadítani a népet a katonák erőszakos csele* kedeteitől. 1686 nyarán a Buda alatti táborból a nógrádi részekre keveredett fosztogató katonák újabb pusztulást hoztak, az állatokat elhajtották, az embereket megölték. A vármegye szinte tehetetlen, a főbb hadi hivataloktól kérnek segítséget.

43 A falvak lakosságától pedig egyre érkeznek a levelek. „ ... Vitze Ispány Urunk — írták a jenőiek — az hajdúk rajtunk szállottanak, embereinket el kínzották, halálra verték úgyannyira, hogy sem élnek sem halnak, vontának rajtunk 260 tallért, azon kívül buzáczkáinkot, lisztünköt, kenyerünköt. ruháinkot el vitték, ládáinkot föl verték, vermeinket fölszedték, ökreinket letaglózták ... azmely nyomorúságok véget mi megh nem lakhattyuk az falut... oda kell bujdosnunk, azhol kenyerünket találhattyuk, azmely kevesen megh maradtunk, hanem Uraságodot az Istenért jó szeren* czéeiért kérjük, könyörüllyÖn rajtunk illyetén nyomorúságokban mihez tartzuk magunkot adgya értésünkre ...".

44 Súlyos gondot jelentett a vármegye önkormányzata számára az amúgy is megrendült közbiztonságban a gonosztevők üldözése. Ezekben az esztendőkben Kurucz Nagy István neve volt a leghírhedettebb nemcsak Nógrád, hanem Pest, Heves, Gömör és Hont megyékben is. Ezek a martalócok szinte ellenállás nélkül garázdálkodhattak, s ha a parasztság nem tudta magát megvédeni, senkire sem számíthatott. A gonosztevők üldözésének ügyében komoly levelezést folytattak egymással a környékbeli vármegyék. 1687 nyarán végül radikális lépésre szánta el magát Nógrád vármegye. A tolvajok és más malefactorok ellen az alispán és az egész nemesség felkel, akinek lova van lovon, mások gyalog, 12 ft bírság terhe alatt kötelesek Losoncon összegyűlni.

45 Magyarország népeire még óriási erőfeszítés várt a török végleges kiűzéséig. A felsőmagyarországi részeken a következő stratégiai cél Eger várának visszafoglalása volt. 1687 nyarán Nógrád megye népe az egri ostromra készült. A nemesi felkelők a losonci mezőn gyülekeztek Dobai János alispán és Barátnaky Ferenc másodalispán vezetésével. Elküldték katonáikata Balassa, Zichy és Forgách családok is. A parasztság újabb 30 szekereket küldött élelem és kenyérhordásra, 15 levágandó ökröt és más élelmiszereket szállítottak. A puskásokat és gyalogosokat folyamatosan küldték Eger vára alá.

46 A hadsereg szükségletei azonban meghaladták a nógrádi lakosság anyagi és emberi teljesítőképességét. Összegzésként e néhány év forrásai alapján megállapíthatjuk, hogy a vármegye önkormányzata bár megpróbálta megvédeni az adózó népet a mérhetetlen portioterhektől, mégis a kvártélypénzt a kóborló katonák és tolvajok garázdálkodása ellenére kisebb-nagyobb késedelemmel, de mindig beszedte. Ha csak lehetett eleget tettek a császári tisztek megszabott portiofizetésen túli kéréseinek is. À megye lakossága részt vett a hadsereg szükségletére rendelt hadianyag és élelmiszer fuvarozásában, a lerontott várak és városok megerősítésében és újjáépítésében. S bár a XVII. század végén a hadsereg döntő erejét már nem a nemesi fölkelők jelentették, mégis megemlítendő, hogy a nógrádi nemesség ott volt Buda várának felszabadításánál, majd Eger ostrománál. Ezekben az években a felszabadító háború első időszakában, Nógrád vármegye felégetett, elpusztított és elhagyott falvainak megmaradt parasztnépe lehetőségéhez és erejéhez, fogyatkozott állapotához mérten maximálisan kivette részét a háborús években egyre fokozódó közterhek viseléséből. 139