Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Oborni Terén: Nógrád megye haditerhei a felszabadító háborúban

A vármegyék többsége nem nagy lelkesedéssel igyekezett végrehajtani a királyi és nádori parancsot, megfogyatkozott állapotukra, szegénységükre hivatkozva. A nógrádi nemesség a nádor 1684 áprilisában érkezett parancsára válaszolva a következőket írja: „ ... oly romlót, oly ügye fogyót és pusztult állapottal vagyon ez a mi szegény vármegyénk ki miát annak rendi szerint az mint illenék s magunk is kévánnánk, hogy insurgáIhassunk, abban éppen lehetetlenséget látunk, mert ... ennek az mi Vármegyénknek nagyobb része mind Török Igáia alatt vagyon, az hodult Nemességh azért s hogy amint insurgálhasson a Pogánysághnak dühössége miatt nem tudván s nem is lehetvén az Töröknek szüntelen végyázássa előtt Felességeiket s gyermekeiket olly securus helre vinni, azhol szegények conserváltathatnának mind addighis migh Isten Nógrádot s Egret kezünkbe nem adgya, hagyunk Nagyságod Fejedelmi Méltósságának bölcz Ítéletire, az inkább végházakban az Pogány ellenséghnek szomszédságában lakván, Kegyelmes Urunknak eö Fölséghének s Hazánknak fegyverünkéi mindennap szolgálunk ..."

3 Mindezek előrebocsátásával hozzáteszik, hogy mégis, ha a nádor és a király úgy parancsolja, mindenkor készek lesznek fölkelni és hadra gyülekezni. Az ország szüksége azonban nem engedi meg, hogy a nógrádi nemesség végházaiban szolgáljon, s még ez év júniusában megindul a hadi készülődés a Gács alatti táborban. Időközben Bezzegh István halála miatt új alispánt kényszerül választani a megye, és Dobai János személyében a közügyekben mindenkor legjobb tudása és tehetsége szerint helytálló nemes kerül az alispáni székbe. A gácsi hadi táborban június 29-én veszik számba az összegyűlteket. A járások szolgabírái, Pelargus György (szécsényi járás), Michalek Miklós (füleki járás). Kántor Pál (losonci járás), végezték a lajstromozást Kajaly Pál és Bolyovszky Ferenc jegyzőkkel.

4 Úgy tűnik, a megye nemessége valóban olyan igyekezettel gyúlt a vármegye zászlaja alá Gácson, ahogyan azt a nádornak küldött levelükben írták: „ ... (hogy) Istennek dicősségéért, Kegyelmes Urunk eö Fölséghe hivségéért s édes hazánk meghmaradásáért mindent elkövessünk, sőtt vérünk kiontássát és életünk el fogyatássát se kéméllyük az mint hogy mi vármegyéstül a mi kevessen vagyunk már itt Gács vára alatt tábori készülettel eöszve gyűlvén, továb mit kellessék cselekednünk készen várjuk az Nagyságod Méltósságos parancsolattyát..." Csakhogy nem folyt le bonyodalom nélkül a táborban összegyűlt mintegy 300 főnyi sereg készülődése sem. Barkóczy Ferenc a „felföldi vicegenerális" portyázó katonái, ajnácskői, szendrői és szécsényi katonákkal együtt rajtaütöttek Losonc városán, és onnan több mint 300 lovat hajtottak el, „ ... ki miatt már az ott való nemesség hogy felülhessen (lova nem lévén) lehetetlen ...", és bár már megkeresték ezügyben a generális urat, még egy lovukat sem kapták vissza. A vármegye kéri a nádort, authoritását latba vetve segítsen visszaszerezni a lovakat.

5 Míg a nemesség hadra gyülekezett, rendkívüli terheket viselt Nógrád vármegye parasztnépe is. A legnagyobb megpróbáltatást a beszállásolt katonaság ellátása jelentette. Az élelmiszer, termény és pénzszolgáltatások behajtását óriási nehézségek közepette tudták lebonyolítani. Az adózó nép nagy része kipusztult, a falvak elnéptelenedtek, az évek óta dúló harcok miatt zavaros közállapotok uralkodtak. Az 1683 őszén országosan életbelépett új adórendeletet az illetékes hadbiztosság 1684-ben Nógrád megyének is megküldte. Az ellátás mértékének új szabványa a következő: az orális portiohoz minden napon egy font marhahús, két font kenyér, 1/2 icce bor vagy 1 icce sör adandó, az equilis portiohoz naponta 8 font széna, 6 font zab, hetente 2 kéve alomszalma. Ezen felül havonta 2—2 ft jár mind az óráiis, mind az equilis portiohoz, és tartoznak a katonákat ellátni megfelelő szálláshellyel és világítással, valamint megfelelő mennyiségű sóval és fával.

6 135