Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Buza János: A szpáhi-birtokosok és a majorsági gazdálkodás

mert a szpáhik majorkodtatása sem térben, sem időben nem volt általános. A kazai allódiaturára például csak a magát 75 évesnek valló Bukó Pál tért ki, de szavaiból az is ismert, hogy 1635 táján „... az falu Ibrahim basa birodalmába ..." került, akivel ,,... együtt summáltanak meg 500 magyar forintban; de nem 500, hanem 600 forintot vészen rajtok." Ezen kívül szekérbérrel, szénahordással, abrakkal terhelte őket, illetve 1638-tól arra kényszerítette a kazaiakat, hogy,,... vég abákat, patyolatot ..." értékesítsenek

15 a basa által megszabott áron; kétség nem fér tehát ahhoz, hogy Ibrahim basa nem folytatta azt a gazdálkodási formát, amelyet elődje — Oszmán aga — követelt meg a kazaiaktól. A települések népe szántási és vetési kötelezettségről vallott többnyire, néhol azonban csak azt említette meg, hogy „ekét kér" a török ura. A majorkodást, illetve a majorsági gazdálkodást nem hangsúlyozták, a járdánháziak vallomása az egyetlen, amelyben a „majorságbúza" előfordul, de ha e szót mondatba foglaltan nézzük — „... majorságbúzát esztendőben is adtunk 20 keresztet, zabot is hatodfél köblöt, az ő köblökkel adtunk." —akkor nem kétséges, hogy ez esetben termékjáradékról, s nem majorsági gazdálkodásról volt szó.

16 A munkajáradékra visszatérve célszerű a kaszálásra vetni egy pillantást. A Bars megyei csáradiak elmondták, hogy ,,... kaszást ötöt adnak egy hétre"

17 Nemcsény lakói ,,... Kaszáláskor hol 12 kaszás, hol 10 kaszás esztendőnként." való munkájáról nyilatkoztak.

18 A településenként változó számú kaszás embereknek a szénahordásra kirendelt szekerekkel együtt egy hétig, esetleg tíz napig kellett szpáhijuk számára munkálkodni.

19 A kaszások száma feltehetően több tényezőtől függött, attól például, hogy mennyi lehetett a falu lakossága, továbbá attól, hogy szpáhijok volt-e csupán, vagy esetleg compossesor szpáhikat ültetett a nyakukra stb. A kaszások kirendelése nem volt általános, megfigyelhető az is, hogy a falu népét szekérszámban meghatározott — idővel emelkedő — mennyiségű széna behordására kötelezték, ami a fahordással együtt súlyos teherként nehezedett a lakosságra.

20 A kaszálást azonban nem feltétlenül szénahordással lehetett helyettesíteni, illetve megváltani, a Bars megyei Verebély 25 kaszást küldött évente, de mint mondották ,,... ha az kaszásokat meg nem adja (a falu), egy vég karaziát kér rajtok ..." az esztergomi bég.

21 A kaszáláson, a széna- és a fahordáson túlmenően „szőlőmunkát"*

3 szintén végzett néhány falu lakossága. A Bars megyei Veresvár lakói 1624-ben és 1634-ben egyaránt megemlítették a szőlőmüvelés kényszerét. Az előbbi évre nézve úgy vallottak, hogy „Szőlőt kettőt munkálódnak"

23

, az utóbbi esztendőben pedig e munkanem mennyiségét is megmondták:,,... szőlőmunkára tized-tized napig ..." jártak.

24 A lodányiak szerint Amhát iszpája, a váci ,,olaj bék", „szőllőjét kapáitatja, metszeti, levelezteti vélek es egyéb minden munkáját téteti."

25 A szpáhik által megkövetelt szőlőmunka azonban távolról sem terjedt ki minden esetben a vegetációs ciklus egészére, s ha itt-ott van is róla tudomásunk, akkor sem tételezhető fel az, hogy folyamatosan terhelték vele a föld népét. Éppen a már említett csáradiak vallomásából derül ki, hogy az esztergomi szpáhi felhagyott a szőlőműveléssel:,,... két kapást adtának ennek előtte szöllőkapálni, ez esztendőben nem adtának, mert eladta volt szőleit."

26 A gyakran emlegetett szekerezés és a gyalogmunka, amelynek mértéke többnyire nem derül ki a paraszti vallomásokból, nyilvánvalóan nagy teherként nehezedett a hódoltsági lakosság vállára. A „száma nincs", továbbá a „szakadatlan", illetve „egyik az másikat váltja ki" valamint a „continue" követelt szolgálatból nem mindig állapítható meg a szolgálat milyensége, és nem határozható meg a követelt munka mennyisége sem. A Bars megyei Podlozsán panasza szerint „... minden egy-egy embernek többet kell szolgálni 30 napnál esztendeig."

27 Garamvezkényen a „... sellér szolgált 3 nap, legfeljebb 4 nap ezelőtt, most nyolcz napot szolgáltat ez." — azaz az új szpáhi-birtokos.

28 Mivel heti nyolc napot ma is nehéz lenne szolgálni, nagy a valószínűsége annak, hogy a megkérdezett falusiak az éves robotkötelezettségről vallottak, miként