Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Varga J. János: Inszurrekció, kvártély és porció (Megyei teherviselés a felszabadító háború időszakában)

1,50-2 forintot, egy ökör 15-20 forintot, 1 akó (60-72 liter) bor 2 forintot és 1 köböl zab 0,5—1,2 forintot ért. Az egy hónap alatt elfogyasztott élelmiszer és takarmány értéke kb. 700.000, az egész téli kvártély idején mintegy 5,6 millió forintra rúgott.

17 A császári hadsereg téli porció szükségletét Magyarország és az örökös tartományok között osztották el. De nem arányosan. 1685-ben a katonaság 141.000 havi porció igényéből Magyarország 32 megyéjére — az ország egykori területének egyharmadára — 96.000 porciót (70 százalékot) vetettek ki, a többit Csehország, Morvaország, Szilézia, Felső- Alsó- és BelsőAusztria (Stájerország, Karintia, Krajna) biztosította. Horvátországot nem terhelték, Erdély külön állam volt, a török területek kiestek ebből a szempontból. 1686-ban tehát Buda, a DunaTisza-köze, a Dunántúl és a Tiszántúl egy részének visszafoglalása után 160.000-ben állapították meg a havonta szolgáltatandó porció mennyiségét. Ebből 81.000 (51 százalék) terhelte Magyarországot és 79.000 (49 százalék) az örökös tartományokat. Az elosztás ugyan kedvezőbb volt az előző évinél, de a területnagyságot figyelembe véve továbbra is fennállott az aránytalanság, mert Magyarország kisebb fele — 38 megye — fizetett annyit, mint az örökös tartományok. Jól látta Cornaro velencei követ, amikor azt írta, hogy „a hadak nagyobb részét Magyarországnak kell eltartania az örökös tartományok könnyebbsége érdekében."

18 Az ország szinte saját megsemmisülésével szolgálta a felszabadító háborút. Esterházy Pál nádor nem is tudta elfojtani magában a szemrehányó kérdést: „Mi haszna lesz annak, ha Felséged egyedül erdők és elhagyott hegyek között fog uralkodni?"

19 A terhek zömét a királyi Magyarország megyéi viselték, de lassan bekapcsolódtak a török uralom alól felszabadított területek is. Mosón vármegye 1683—1699 között (1684 kivételével, amikor mentességet kapott az előző évi háborús veszteségek miatt) összesen 10.471 porciót szolgáltatott, Vas és Sopron 1685 telén együttesen 13.000-et, Zala 1692-ben 760-at, s Tolna megyét 1696-ban 400 porcióra kötelezték. Az ország északi-északkeleti megyéi közül Nógrád 1686-ban 900 porciót teljesített Rabattá generálisnak, Zemplénre 1696-ban 2.316-ot vetettek ki, Szabolcsra 1695—1698 között évente 2000-et és Szatmári 1693-tól 1698-ig összesen 9.658 porcióval terhelték meg.

20 A városokat a falvakhoz hasonlóan adóztatták a kis alföldi mezővárosoktól a népesebb és az állattartás vagy a bortermelés révén vagyonosabb helységekig. Szabadszállás lakosai 1695ben 90 forintot fizettek, a ceglédi polgárok 1689-ben 1440, a nagykőrösiek 12.838, a kecskemétiek 24.850 forintnak megfelelő mennyiségű porciót teljesítettek. Sopronban a téli kvártély költségei — nem számítva a császáriak gyakori átvonulásait és túlkapásait — 1683—1690 között csaknem elérték a 132.000 forintot.

21 Nehéz elképzelni, hogy a kivérzett, hadak járásától folytonosan pusztuló ország hogyan teremtette elő mindezt, hiszen lakosságának száma a 17. század végén hozzávetőlegesen annyi volt, mint a 15. század második felében, tehát 4 millió. A népesedés tekintetében nagy aránytalanságok mutatkoztak az egyes megyék és a városok között. A Dunántúlon a 17—18. század fordulóján 2.561 lakott és 1.398 pusztává lett helységet írtak össze.

22 Az elnéptelenedés mértékét jól mutatja, hogy Székesfehérvár visszafoglalása (1688) előtt Fejér megye 65 faluja közül csak 25-ben laktak, 29 állt pusztán, s 11 gyéren lakott helységben 416 lakatlan házat írtak öszsze.

23 Pesten 1696-ban 228 lakott házat, Székesfehérváron a visszafoglalás után 263 épületet találtak, de nem lakták valamennyit, Pécsett 1695-ben a 335 házhelyből 37 még mindig „déserta" (elhagyott) volt, s Eger 880 lakóházának a fele évekkel a visszafoglalás (1687) után is lakatlanul állt. Tolna megyében az 1690-es évek végén mindössze 3—4.000 lelket számláltak, ugyanakkor Egerben — az intenzív lakosságnövekedés révén — csaknem 5.000, Kecskeméten 2.935, Pesten legfeljebb 1.500-1.800, Baján 734 lakos élt.

24 128