Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Fenyvesi László: A Duna-mellék és a Kiskunság pusztulása Buda ostromai idején (1683–1687)

68. Bél Mátyás leírása, melynek egyéb adatait is rendre megerősítik a korabeli források, Ráckeve körülárkolását és a székesfehérvári törökök dúlását 1687-re helyezi. A jeles tudós információit első kézből szerezte, a mezőváros magisztrátusának idős esküdtjeitől és tisztségviselőitől, akik maguk is részesei voltak az 1680-as évek megpróbáltatásainak, s így meglehetősen pontosan tájékoztatták a Kevit is felkereső Bél Mátyást. (Bél: Notitia ... III. 1737. 525.) Mivel a ráckeveiek és a környékbeli 17 falu menekültjei 1686 késő őszén, a fagyok beálltáig még a Somlyón nyomorogtak, s csak utána szálltak be Ráckevére, bizonyosra vehető, hogy a hátralévő pár hét alatt, a téli fagyok és a havazások idején már semmiképpen sem foghattak hozzá a mezőváros körülárkolásához. E szerint a fehérvári törökök támadására csakis 1687-ben kerülhetett sor, mégpedig alighanem tavasszal, amikor már kiengedett a fagyott talaj, s még nem került sor Székesfehérvár körülzárására. A ráckevei bírók hivatalos krónikás protocolluma is 1687-re datálja az eseményt: „1687. Apor kai Balog János, Laczhazi Eőreg Szabó Istvánnal. Ezen Balog János egy asszonyon erőszakot akarván tenni; tisztitűi meg fosztatott, Molnár András választatott helyeben. Ezekk idejikben vétetett az Város árokkal kőrnyűl az Fehir vári Törő kk fény égetési miatt." (OSZKK. Fol. Hung. 2904. 19. fol.) A bírókat Ráckevén is április 24-én, szent György napján választották, tehát a hamarosan leváltott Balog János 1687. április végén került Ráckeve élére. Az árkot ekkortájt kezdték el kiásni, majd utódja, Molnár András alatt fejezték be, s akkor érte Kevit a fehérvári törökök pusztító portyája is, alighanem 1687. májusában. A források egybehangzó vallomása ellenére mintegy negyedszáz tanulmány és cikk mindezeket 1686ra keltezi! E tévedés a Magdics István által közzétett, csekély tudományos értékű ráckevei forráskiadvány hibás közlésére megy vissza, akinél az 1685-ös, az 1686-os és az 1687-es bírói krónikáskönyvi feljegyzések helytelen dátumokkal, kihagyásokkal, tévedésekkel, zűrzavaros rendben szerepelnek. (Magdics I.: Diplomatarium ... Szfvár, 1888. 99—100.) 69. „E nagy csapást a következő évi rossz termés is súlyosbította, s oly nagy lett a szükség, hogy híre sem volt a habonának, egy köböl kölest két forintért is nehezen lehetett vásárolni ..." (Bél, M.: Notitia ... III. 1737. 525.) - Az ostromolt Budán már 1684 őszén a köleskenyér és a hús fontja 2 rajnai tallérba került! (Schulhof I.: Buda ... 1981. 26-27.) Ezzel megegyező módon, a kecskeméti nótárius is azt jegyezte fel 1685. III. 13-án, hogy mivel a császári hadak Budát közel négy hónapig ostromolták, s közben az egész Duna-Tisza köze „éléseket" rendre „eltakarították", oly nagy drágaság keletkezett, hogy 1 fertály búza 12, „alattomban 14", az árpa 8, a köles pedig 9 forintba került! (Hornyik J.: Kecskemét ... III. 1862. 88—89.) — A tavaszi fagyok, a sáskajárások és az aszály miatt már évek óta rossz volt a termés az egész országban; 1686 nyarán olyan nagy szárazság pusztított, hogy aranyon sem lehetett szénát és élelmet szerezni! (R. Várkonyi Á.: Buda ... 1984. 255, 257.) 70. „... Sokaknak a kutya- és macskahús is csemegeszámba ment." (Bél, M.: Notitia ... III. 1737. 525.) — A Bécs alól verve visszamenekülő török katonaság egy része 1683. szeptemberében a Buda melleti táborában éhenhalt, csakúgy, mint az 1684-ben Budát ostromló császári sereg zsoldosainak egyes, éhező csoportjai. (Sctiulhof I.: Buda ... 1981. 20, 27.) 1685. IX. 30-án Haszán bég, a pasa tihajája (helyettese) .panaszolja, hogy a Duna-melléki faluk lakóinak a császári hadak „búzájokat és egyébb életeket elhordotta mind ...", emiatt vetni sem tudnak, „majd éhen hálásra jutnak ..." 1685 elején a szegénység a Rába vidékén, Sopron körül már a kutyáit és a macskáit ette szörnyű éhségében, vagy a mezőn termett csalán és paréj gyökeréből készített eledelt! (Magyar Történelmi Tár, V. 1858. 11SII 7.) A Mercy, Heissler és Caprara által iszonyúan kirabolt Miskolcon „Sokan éhen meg123