Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Fenyvesi László: A Duna-mellék és a Kiskunság pusztulása Buda ostromai idején (1683–1687)

Tőlünk itt ujjabban elmaratt mindenünk, Mert az Somolyóba

63 egy imegben

64 mentünk. Kenyér szűk volt, azért sokat eltemettünk,

65 llly nyomorúságot sokáig senyvettünk. Tizenhét faluval szorultunk volt egyben, A két Duna között, az Somlyó szigethben. Torkig tele voltunk az súlyos ínségben, De nem volt, ki szánna minket illy igyünkben. Egész hideg őszig mind ott nyomorgottunk, Tizenhét falukbul akik edgyütt voltunk. A nagy éhség miatt csak már meg nem holtunk, Osztán hideg ősszel ide beszállottunk.

66 Mindgyárt Fehir várbul kezdek parancsolni, Hogyha nem akarunk nekiek adózni, Mind kicsint, s mind nagyot el fognak rabolni, Osztán az gallyakra oda alá adni.

67 Azért ezt hogy érténk, mind egy akarattal, Keríteni kezdénk az várost árokkal. Megerősítettük sánccal, sarampókkal, Ezek felett penig vigyázó strázsákkal.

68 Bosszankodik rajta az pogány, hogy érté, Azért sietséggel seregét ránk küldé. Két ízben : pórázra hogy cselédül fűzne. Előtte, mint barmot, Fehir-várra űzne. Az kegyelmes isten megszána bennünket, Meglágyíta hozzán к eő kemény szívöket. Meghadtak minket, mint adófizetőket, De elvitték málé s árpa kenyerünket. Itt vala az czirok olly nagy drágaságban, Hogy szeleletlen egy kilát két forintban, Megvettük az kölest ismét két annyiban, Ezeket kaphattuk pénzen ez nyomorúságban.

69 Az búza kenyérrül csak úgy emlékeztünk. Hogy azelőtt régen mely kedvessen éltünk. Sódaráión árpát és kölest őllettünk, Tiszta korpábul is kenyeret süttettünk. Sok közzülünk az eb és az macska hússal, Úgy élt (ha kaphatta), mint gyenge malaccal. Megtöltötte gyomrát tölymakk pogácsával, Gyékény tövet rágott szíve fájdalmával."

70 111