Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Lukácsy Sándor: Idősb Teleki László

össze a mesterségek szakkifejezéseit. Akadémiai tervét a Buzgó esdeklések szerzó'je csak röviden adta elő, föltehetően azért, mert könyve megjelenésének évében pályázatot hirdetett a Tudós Társaság működési rendjének kidolgozására. A tizenhárom pályázó közül Fejér Györgyé lett az elsőség. Teleki László maga is készített egy akadémiai tervezetet, s ezt 1810-ben — hogy a felső hatóságok is értsék — németül adta ki. A megalapításhoz szükséges tőke összegét 260.000 forintban határozta meg, és állami pénzforrásokból remélte, persze hiába, s mivel Széchenyi adományozó gesztusát nem érte meg, gazdag könyvtárát csak a leendő akadémiára hagyhatta. 1816-ban Teleki László még egyszer összefoglalta gondolatait a magyar nyelvművelésről, ezúttal Kazinczy felkérésére. A széphalmi mester ekkor a nyelvújítási harcok heveny lázában, támadások kereszttüzében élt, és igyekezett megszerezni a nagy tudományos tekintélyű gróf támogatását. Nem kapta meg. Válaszlevelében, mely kerek és alapos értekezés, Teleki László a Buzgó esdeklések néhány gondolatát ismétli meg. Több mód kínálkozik — írta könyvében — a nyelv bővítésére: idegen szavak befogadása, régiek fölélesztése, tájszólásiak irodalmi rangra emelése mellett szükség van új szavak alkotására is, de óvakodni kell a túlzásoktól, mert különben „maholnap e mi szegény magyar nyelvünk régi formájából egészlen kijön". Mármost ki jogosult elbírálni, mikor hasznos, mikor ártalmas az újítás? Kazinczy szerint az írót illeti meg a döntés. Válaszlevelében Teleki László ezt kereken tagadja: „... káros volna, ha minden szépíró ura lehetne annak a nyelvnek, amelyen ír; mert így nem a maga írása módját alkalmaztatná a nyelv geniussához, hanem a magától megáilapíttatott regulák kaptájára ütné a nyelvet", s azt inkább rontaná, mintsem építené. A „rontás" és „építés" szavakkal a levél írója Kazinczy epigrammájára utal, mely programszerűen hirdette a rombolás szükségét az építés érdekében: Rontott, mert építni akart, Palladio ... S ím áll a roppant csarnok, s bizonyítja, ki több itt, A művész-e, vagy a szolgai tompa szokás. Teleki László a nyelvbírálat jogát a Tudós Társaság kezébe kívánja letenni, amíg pedig nincs Akadémiánk, a publikumot tartja mérvadónak. Nem csupán a publikum művelt részét, hanem a köznépet is, mert ha az író „oly nyelvet formál anyai nyelvéből, hogy azt az értelmesebb része a köznépnek meg nem érti, úgy a szépírónak ebbeli fáradozása haszontalan ..." Teleki László itt közel jár Vajda Péter gondolkodásához, aki másfél évtized múlva majd a parasztot jelenti ki illetékes nyelvbírálónak. Miközben Kazinczyék a nyelvújítás gyakran aprólékos kérdésein vitatkoztak, országszerte mind erősebben jelentkezett az óhaj, majd a követelés, hogy a magyar legyen a közélet, az iskola, a bíráskodás, a törvényhozás nyelve. A mozgalom a latin nyelv uralma ellen irányult, de óhatatlanul fölvetette a nemzetiségek nyelvhasználatának kérdését is. Megválaszolása elől Teleki László sem térhetett ki. Nézeteit a Buzgó esdeklésekben adta elő. „ ... mivel gyermekségemtől fogva az ok nélkül előre bevett ártalmas bal vélekedések belőlem való kiirtásán igyekeztem, azért ezen munkámban ... kedves nemzetem eleibe olyan módokat terjeszteni nem szándékozom, amelyek az egyébb nemzetbéli polgári társaimnak kissebbségekre vagy károkra lehetnének; egy szóval úgy akarok ezen kérdésekre megfelelni, hogy igazán buzgó magyar szívem mellett is ne szünnyek meg világ polgára maradni." A felvilágosult világpolgárságot azonban összeférhetőnek tartotta a magyar nyelv kíméletes terjesztésével. „Bánnyunkvélek (ti: a horvátokkal) és a hazánkban lakozó több idegen nemzetekkel is oly szívesen és nyájasan, hogy ne csak tőlünk idegenek ne legyenek, sőt tökélletesen hozzánk édesedjenek." „Vegyük arra őket, hogy minden rendbéli oskoláikban a magyar nyelvet, mint akármely mást, taníttassák ..."; ha megtanulnak latinul és németül, miért ne tanulhatnának meg „országunk közjaváért" magyarul is? De: „Semmi erőltetett módot ne próbállyunk, hanem mind csak oly formán dolgozzunk 53