Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Lukácsy Sándor: Idősb Teleki László

században jónéhányat írtak. A látomásos műfaj Teleki Lászlónak arra ad alkalmat, hogy elmondja voltairiánus nézeteit a vallások összebéküléséről. Socrates Szent Pállal együtt társalkodott, A rejtett dolgokról együtt okoskodott; S ha hibázott Socrat, Szent Pál tanította, Járatlan utakon az eszét hordotta. Hasonló egyetértésben látja a versíró Socinust és Szent Pétert, Kálvint és Servetust. Egy volt itt a hite a kálvinistának, Egy a protestánsnak, egy a pápistának, És ha különbözött valahol érzelme, Egyben kapcsolgatá az Urnák félelme. Teleki László szerény tehetséggel, de tudós felkészültséggel írta költeményeit. A magam menyországához prózai értekezést csatolt, poétikai és verstani kérdésekről. E munkáját később közzé is tette a Tudományos Gyűjtemény 1819. évi első füzetében. Számos gondolatát föllelhetjük szerzőnk főművében, melyet A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései G. Teleki Lászlónak címmel 1806-ban adott ki Pesten, Trattner János betűivel. Mivel a másik munka keletkezésének idejét nem ismerjük, eldönthetetlen, melyik műve a korábbi, az értekezés-e vagy a terjedelmes könyv. Kulcsár István, a Hazai Tudósítások szerkesztője, 1804-ben pályázatot írt ki a következő kérdések megválaszolására: „Mennyire ment már a magyar nyelv kiműveltetése? Micsoda módok s eszközlések által kell azt nagyobbra vinni? és miképp lehet ezen eszközöket foganatosokká tenni?" Huszonegy pályamű érkezett be, hármat jutalmaztak meg: Kis Jánosét, Pánczél Pál kendilónai református lelkészét és Pucz Antal nagybajcsi plébánosét. Az első kettő nyomtatásban is megjelent. A Buzgó esdeklések erre a pályázatra készült, anélkül persze, hogy a grófi szerző a díjra igényt tartott volna. Teleki László sokkal szélesebben fogta fel értekezése tárgyát, mint pályázó társai. Kis János, aki munkája tervezetét megbeszélte Kazinczyval, barátja szellemében a nyelv ideálképét rajzolta meg, s azt vizsgálta, mennyiben felel meg a tökéletesség — részletezve: a gazdagság, az érthetőség és a hathatósság — kívánalmainak a magyar. Általában kedvező véleményét idegen és magyar nyelvű példák összehasonlításával igazolta, mint majd Kazinczy is néhány év múlva tübingai pályaművében. A Buzgó esdeklések szerzője históriai és nyelvtörténeti fejtegetésekkel alapozza meg művét. Nem kívánja döntésre vinni nyelvünk eredetének vitatott kérdését, de azt bizonyosnak tartja, hogy a magyarság „északi nemzet", mely sokat megőrzött eredeti törzsökös szavaiból: a számneveket, a testrészek, az atyafisági viszonyok, a növény- és állatfajták, a közönséges tulajdonságok és cselekedetek jelölésére szolgáló szavakat — mindazt, amit eredeti pásztori és vadász-életmódja idején használt. A földmívelés, a mesterségek, a kereskedelem, a vallás szavait később, idegen nemzetektől tanulta. Az ily módon létrejött magyar nyelv igen előnyös tulajdonságokat mutat fel, nem kell szégyenkeznie semmi idegennel való összehasonlításban. Ha pallérozottsága, tudományos és irodalmi használatának terjedtsége mégis elmarad a műveltebb nemzeti nyelvekétől, annak oka történelmünk szerencsétlen körülményeiben rejlik. Külső és belső háborúk, vallási viszályok, pusztává lett földjeinken idegenek megtelepedése, hazai királyi udvartartás hiánya, idegen nyelvű törvénykezés, közélet és kereskedés: íme a magyar nyelv és kultúra fejlődésének akadályai. 50