Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika

Teréz vitt magával De Gerando nagybátyjához, aki híres filantróp pedagógus szerző volt, s egyben államtanácsos. Szóval jelentős személyiség. Ott ez a fiatalember megismerte a nála tíz évvel idősebb és nála jóval energikusabb Teleki Emmát, és feleségül vette. Majd eljött vele Magyarországra, Erdélybe, és a magyar liberális reformellenzék szellemében több olyan francia nyelvű munkát írt, amely nagyon jól szolgálta Magyarország és a magyar politikai törekvések külföldi megismertetésének ügyét.

11 Tudjuk, hogy De Gerando 1848 áprilisában még itt volt. Innen üzente Alfred Dumesnil útján a történész Edgar Quinetnek, hogy legyen Magyarország ügyének szóvivője a francia parlamentben.

12 Májusban ezután kiutazott Párizsba, ahol gyakran megfordult a külügyminisztériumban, ahol tárgyalt olyan vezető személyiségekkel is, mint Lamartine és Bastide. Lehet, hogy ő vitte magával a magyar kormányfő levelét, de talán még valószínűbb, hogy Szalay László továbbította általa ezt a kérdést, amikor 1848 június végén Párizsban járt. Szalay ugyanis személyesen nem tudott érdemben senkivel sem tárgyalni, mert éppen barri kádharcok folytak ott, akkoriban verte le Cavaignac a munkások felkelését. De azt megtehette, hogy De Gerandot megkérje az üzenet átadására. Ez utóbbi július 28-án feleségének már arról írt, hogy reméli: diplomáciai beosztást kap a Pesten felállítandó francia követségen. Augusztus elején Bastide külügyminiszter őt szólította fel, hogy félhivatalos minőségben utazzék Magyarországra. A választ mindenesetre De Gerando hozta Pestre augusztus 29-én. Teleki megbízólevelét azonban Batthyány nem ekkor és nem Pesten írta alá, hiszen ő már 27-én Bécsbe indult, hogy ott még egy utolsó erőfeszítést tegyen a küszöbön álló ellenforradalmi akció elhárítására, valami megegyezés érdekében. Próbálkozása, tudjuk, nem járt sikerrel. A francia választ Kossuthék küldték utána, és Teleki is ezután utazott Bécsbe. Ott azért antedatálták az okmányt augusztus 29-re, mert már tudtak az augusztus 31-én aláírt, mindent visszavonó császári rendeletről. Teleki persze valóban radikális volt, de küldetésében ez főleg annyiban játszott közre, hogy más meggyőződésű ezt a feladatot nem is igen vállalhatta. Ez a megbízás ugyanis tulajdonképpen már túllépett a magyar minisztérium hatáskörén. Frankfurt még belefért ebbe, de Párizs már semmiképpen. Amikor az augusztus 4-i magyar minisztertanácson felmerült a párizsi magyar követség felállításának és Szalay esetleges megbízásának ügye, Széchenyi naplójában felkiált: „ez felülmúl minden fogalmat!"

13 Akadt történész, aki naivul azt hitte, hogy Széchenyi bizonyosan Szalaytól volt rossz véleménnyel. Nem. Széchenyi szerint az múlt felül minden fogalmat, hogy önhatalmúlag Franciaországba küldjenek követet. Teleki valószínűleg szeptember 4-én indult el Bécsből Párizsba. Előtte Batthyányval tárgyalt, Deák jelenlétében, aki nem pártolta, de nem is ellenezte a kiküldetést. Batthyány viszont, tudva, hogy itt most már nincs megegyezés és hogy most már mindenképpen ezt kell csinálni, még aznap, szeptember 4-én, De la Cour bécsi francia követet is felkereste. Ez utóbbi jelentéséből

14 tudjuk, hogy Batthyány Bécset vádolta, amiért vele hiába próbált megegyezésre jutni. Kérte, hogy ha lehet, Franciaország segítse őt e megegyezési erőfeszítésekben. Felvetette, hogy Franciaország nem tenné-e meggondolás tárgyává Magyarország függetlenségének elismerését, hogy aztán közvetítőként léphessen fel Ausztria és Magyarország között. A követ azt válaszolta, hogy e kérdés eldöntése nem rá, hanem kormányára tartozik, Magyarország ugyanis nemzetközileg nincs elismerve. Erre Batthyány azzal érvelt, hogy János főherceg Frankfurtban fogadta Szalayt s ezzel tulajdonképpen elismerte a magyar diplomácia önálló jellegét. S egyben be is jelentette, hogy Teleki Lászlót, aki a magyar kormány teljes bizalmát bírja, Párizsba küldték. Itt a követ elég találóan jellemzi Telekit, aki mint pártjának vezére, radikális, szenvedélyes, igen jelentős személyiség. De hozzáteszi: mire Franciaországba ér, talán már el is dőlt az egész ügy, hiszen Jellasich közeledik és Magyarország nem tud neki ellenállni. Arról azután, hogy a dolgok nem így alakultak, a követ annyival is inkább meggyőződhetett, mivel De Gerando több lelkes, magyarbarát jelentésben közölte vele, hogy a Habsburg birodalom felbomlóban van, és hogy a vége ennek Magyarország függetlensége lesz.

15 18