Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika
lés, amely a Kossuth Hírlapjában már a nyáron felmerült, hogy mi nem törődünk Lombardiával, vagy Galíciával, de törődünk — mert törődnünk kell — magával a Habsburg Monarchiával. így alakul ki az, amit Hajnal István „nagymagyar koncepciónak" nevezett. Ezzel a kifejezéssel talán azért nem értenék egészen egyet, mert van valami megalomániát sugalló pejoratív jelentése. Volt persze ebben egy ilyenféle elem is, hiszen minden ország, amikor nagy lehetőségeket lát maga előtt, akkor — legalábbis elképzeléseiben — kicsit túlszalad a lehetőségeken. De itt alighanem többről is szó volt. Nemcsak hatalmi igényről, hanem egy kicsitarról a szorongásról is, hogy ha mi valóban elnyerjük messzemenő önállóságunkat, mi lesz ezzel az egész területtel, amelyen eddig a bécsi kormányzat egy nagyhatalom nevében uralkodott. Ekkor és részben ezért jönnek azok az elképzelések, hogy az uralkodó jöjjön Budára, legyen egy olyan Habsburg Monarchia, amelynek mi vagyunk a központja. Ez egyszerre megalománia is, de védelem keresése is, hogy ne legyen vákuum, mert akkor jöhet a cári hatalom, amelytől az egész magyar reformkor és 1848 állandóan félt. Az első dokumentum, amely Teleki László küldetéséről rendelkezésünkre áll, az a Batthyány Lajos által augusztus 29-én aláírt, vagy pontosabban, arról a napról keltezett megbízólevél 7 , amely hivatkozik arra, hogy Auguste de Gerando — egy ifjú francia főnemes — választ hozott a francia külügyminisztériumtól arra a kérdésre, hogy hajlandó-e fogadni egy magyar követet, és Pestre viszont egy francia diplomatát küldeni. Hajnal feltételezi, hogy magyar részről eleinte tartózkodó magatartást tanúsítottak a forradalomból született, új francia kormány iránt, holott azzal lehetett volna „legelőbb és legkönnyebben elismertetni" az ország „külpolitikai önállóságát", hiszen Lamartine „szinte nyilvánosan hívta fel Magyarországot a követküldésre". Azt is feltételezte Hajnal, hogy Teleki küldetésére akkor került sor, amikor a németek Frankfurtban már elismerték Magyarországot. Mint tudjuk, Szalay László és Pázmándy Dénes követként ment Frankfurtba, s ott eleinte kitűnően fogadták őket. 8 Úgy látszott, hogy minden rendben megy. A nádor aláírta megbízólevelüket, az osztrák kormány is tudomásul vette a dolgot. Ez tartott is úgy nyár közepéig. Akkor azonban kezdett a helyzet gyanússá válni. Azt még sikerült elérni, hogy a Szalayt augusztus 26-án fogadja az új német birodalmi kormányzó, egy Habsburg főherceg: János. De az utóbbi ezt csak kényszeredetten csinálta, mert már nemigen tehetett egyebet. Haragudott is, hogy mit csinálnak Pesten, meg hogy ez az István nádor mit képzel, Illúzió volt, hogy a német elismertetés simán fog menni. Nemsokára — október elején — el is kellett Szalaynak Frankfurtból távoznia. Téves tehát Hajnalnak az az elképzelése, hogy a magyarok csak akkor küldtek Franciaországba követet, amikor már biztosak voltak afelől, hogy az elismertetés megtörtént. Nem. Ha ugyanis augusztus 29-én már megjött a válasz Párizsból, hogy a franciák hajlandók Telekit fogadni, akkor a kérdésnek az akkori közlekedési és egyéb viszonyok között jóval korábban kellett útnak indulnia. Batthyány Lajos, amikor hadbíróság elé állították, azzal védekezett, hogy ennek az ügynek nem volt semmi jelentősége, hogy Telekit azért küldték Párizsba, mert ott a románok jó kapcsolatokkal bírtak, és ennek az ügynek utána kellett nézni, hiszen a francia külügyminiszter tájékoztatást kért a magyarországi románok helyzetéről. így tehát ez csak véletlenszerű alkalom volt. S azért éppen Telekit küldte ki, mert neki jó barátja volt, s olyan szélsőségekbe keveredett, hogy féltette őt. De hát mit tesz az ember a hadbíróság előtt? Nyilván letagadja, amit lehet. Ez mindig így volt a világtörténelemben. Nagyobb hiba viszont, ha egy történész elhiszi ezt a védekezést. Ezt tette Károlyi Árpád — egyébként gazdag és szép — forráskiadványában Batthyány Lajos főbenjáró peréről. 9 A valóság ugyanis nem ez volt. A valóság az volt, hogy a Batthyány-kormány megbízásából Auguste de Gerando már előzetesen továbbított egy kérdést — ma sem tudjuk, hogy г pontosan mikor. Az újabb — részben külföldi — kutatás alapján 10 annyit tudunk, hogy De Gerando egykor Párizsban találkozott gr. Teleki Emmával, akit viszont rokonként Brunszvik 17
