Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Dan Berindei: Teleki László halálának visszhangja a Román Egyesült Fejedelemségek sajtójában

vagy moldvai folyóiratok is a részletekbe mennek. Az egyik első sürgönyök egyikében, amelyet a „Románul" átvett és amelyben közölték, hogy Telekit „agyonlőve találták szobájában", anélkül, hogy belemennének, vajon öngyilkosságról vagy gyilkosságról van-e szó, „általános izgalomról" tájékoztatnak. Ezután így szól: „Ez a szomorú közlemény mindenkinek annyira a szívére hatott, hogy szó sem lehet Deák úr indítványáról, aki nagyon felindulva május 13-ig az ülések elhalasztását javasolta." Ugyanebben a kiadásban közölnek egy másik sürgönyt, amelyben feljegyzik a Teleki haláláról szóló hírt, amit azután Zichy elnök megerősített. „Az egész gyűlés a kétségbeesésnek egyetlen kiáltásában tört ki, egyetlen szem sem maradt száraz" — folytatja. Utalnak arra, hogy Pest városa „nagy felindulásban van", és nem feledkeznek meg arról tájékoztatni, hogy „a legtöbben nem hisznek abban, hogy öngyilkosságról van szó". Egy nappal később az lasi-i konzervatív lap, a „Viitorul" közli a hírt, és nyilvánvaló részvéttel írja, hogy a „szeretett hazafi, a nép kedvence agyonlőtte magát", egy olyan hír ez, amely az országgyűlésen ,,az ijedtség és fájdalom egyetlen kiáltását" váltotta ki. Ezután a második táviratot, amelyet előző nap a „Románul" közölt hozták nyilvánosságra, miközben arra utaltak, hogy a táviratot a „L'Indépendance Belge"-től vették át. Az lasi-i haladó „Tribuna romána" című lap kommentálta a tragikus esemény politikai következményeit és annak a véleménynek adott hangot, hogy Teleki halála következtében, „aki az országgyűlésen és az országban a hazafias csoport feje volt és aki Ausztria császárában soha nem ismerte el Magyarország törvényes királyát" — az egész nemzeti párt egyetlen vezetője Deák maradt. A „Viitorul" elfogadta az öngyilkosság verzióját, bár ugyanaznap a „Dacia" című lasi-i lap a gyilkosságról szóló tényt fogadta el — és azzal a „hamis tanúsággal" kísérelte meg alátámasztani, hogy Telekit a császár becsületszóra kötelezte, hogy szabadlábra helyezéséért ellenszolgáltatásként nem fog Ausztria elleni mozgalmakban részt venni". De ezt a kötelezettséget mint magyar hazafi nem tudta betartani, és így Teleki gróf „hazaszeretet és becsület között más megoldást nem talált, mint egy pisztolylövést" — következtette a „Viitorul". A bukaresti „Nationalul" ezzel szemben más magyarázatot talált az öngyilkosságra és ezt arra vezette vissza, hogy Teleki azért számolt le önmagával, mert nem volt abban a helyzetben, hogy radikalizmusát el tudja fogadtatni a nemzettel, s hogy csak „fájdalmas illúziói voltak és az emigráció reményeit, amellyel kapcsolatban állt, nem tudta beváltani". Ugyanez a lap foglalkozik „azzal az iszonyattal, amely Magyarország fővárosát elfogta", mert „Magyarország Telekiben nagyjelentőségű férfit veszített el és akinek emléke halálneme következtében, valamint az időpont következtében — amikor az esemény történt —, élénken emlékezetben fog maradni." A „Monitorul oficial al Moldovei" című lapban (Moldva hivatalos lapja) az öngyilkosságot egy levéllel magyarázták, amelyet Teleki Kossuthtól kapott. Ebben Magyarország egykori kormányzója arról tájékoztatta, hogy Franciaország és Olaszország nem hajlandók Magyarország szabadságharcának újrakezdését támogatni. Ezért kifejezte kérését, hogy híveinek lelkesedését csillapítsa. Ez új « helyzetet, Ausztria iránti engedékenységet eredményezett volna, s ez a gondolat kergette öngyilkosságba. A temetés különleges pompája, éppúgy, mint a nép nagy részvétele hasonlóképpen nagy visszhangot váltott ki a román sajtóban. A „Románul" с lap több kiadásban — rövid információktól átfogó tudósításokig — közölt cikkeket. Egy Pestről származó táviratban közölték, hogy a szertartás 17,35 órakor fejeződött be és hogy a város „egy helyen soha ilyen nagy embertömeget nem látott", „legalább százezer ember volt a fővárosból és vidékről". „A gyászmenet fennkölt volt, résztvettek benne képviselők, nemesek, intézmények, szövetségek, a művelt ifjúság, a megyék delegációi és 800 egykori honvédtiszt." Egy rövid tudósítás megjegyezte, hogy a vidéki városban is sor került a csendes megemlékezés pillanataira. 141