Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben
„Alap ez — mondotta — melyet mind alkotmányos, mind demokráciái jogegyenlőségi tekintetben fejleszteni kell." Ez volt a programadó beszéd a mellé sorakozók részére is. „Magán az országgyűlésen kellett eldőlnie — írja Szabad György — kik csoportosulnak köréje, s milyen őszintén vállalják célkitűzését a helyi politikai küzdelmek nyomán és egyedi programok alapján megválasztottak közül." 62 Nógrád megyében is aktív levelezés folyt a soron következő közgyűlésig. A fő kérdés az országgyűlés volt. Levelet írtak Vay Miklóshoz Erdély meghívása érdekében. Egy másik levelükben ugyancsak tőle kérték, hogy Pesten legyen az országgyűlés s rögvest meg is kérték a Pest megyeieket, siessenek gyorsan helyet keresni a képviselők üléseinek városában. 63 A március 12-i ülésen foglalkoztak érdemben a februári pátenssel. Azonnal és egyértelműen elutasították: „e manifestumot, sem alakja, sem tartalmára nézve törvényesnek és törvényszerűen kötelezőnek se el nem ismeri, se el nem fogadja." Fő kifogás az, amire már utaltunk: Magyarország függetlenségének védelme, önállóságának évezredes múltja. Nógrád megye is honárulónak tekinti mindazokat, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek a birodalmi gyűlés munkájával. Ezután állt fel Madách Imre s tette meg javaslatát arra, hogy nyittassanak meg a terem ajtajai s akik „a határozatért a felelősséget elvállalni nem akarják, távozásra szólítsanak fel, a kik pedig a határozat hozatalába befolyni óhajtanak, azt aláírásaikkal szentesítsék". Senki nem mozdult a helyéről, mindenki aláírta Nógrád határozatát, amelynek kezdeményezője Repeczky Ferenc volt. Felolvasták az országgyűlésre meghívó királyi levelet is. Erre nézve olyan határozatot hoztak, hogy „mindaddig, míg az 1848-diki törvények teljesen életbe léptetve nincsennek, a törvényhozás a királyi hitlevél tárgyalásába, a koronázásba, szóval semmi törvényhozási munkálatba ne bocsátkozzék." Mindenképpen elküldik a képviselőket az országgyűlésre, mert így talán mégis lesz alkalmuk hatékonyan szót emelni a megsértett alkotmány és törvények helyreállítására. 64 A választások során a megye hat választó kerületében — nem minden korteskedés és vérontás nélkül — Madách Imre, Kubinyi Ferenc, Pulszky Ferenc, Frideczky Lajos, Károlyi János és Fráter Pál választattak meg. Közülük öten voltak a határozat párt tagjai, s mint ilyenek is közvetlenül találkoztak és tanácskoztak Teleki Lászlóval. S ők voltak azok is, akik a tragikus esemény hírét elhozták haza Nógrádba. A május 8-án bejelentett hír valóban megrendítő volt. Nem áll szándékunkban itt foglalkozni azokkal a mendemondákkal, fantazmagóriákkal, amelyek e szomorú eset okait magyarázták. Szabad György legutóbbi publikációja 65 még azokat is elhallgattathatta, akik szívesen keresnek rejtélyes okokat, összefüggéseket a nagyon is egyértelmű esetek mögött. Halálának magyarázatára dolgozatunk végén még egyszer visszatérünk ugyan, de most itt az a feladatunk, hogy témánk szempontjából vizsgáljuk azt a hatást, amit e szerencsétlen eset kiváltott. Ha néhány vármegye reagálását nézzük s megpróbáljuk elemezni, akkor máris még közelebb kerülünk ahhoz a kérdéshez: micsoda várakozással fordult Magyarország népe Teleki felé, érzékelhetjük, hogy ez a hatalmas felelősség Telekinél erősebb alkatúakat is összeroppantó« már. Bármennyire szeretnénk a retorikai túlzásokat lefaragni ezekből a nyilatkozatokból, kétségtelen, hogy valamennyi mélyén az eredendő gyász és fájdalom húzódik meg, s annak a valóban pótolhatatlan veszteségnek az érzete, amelyet e nagy magyar politikus halála jelentett. Kolozs megye 66 részvétlevele, amelyet Nógrádba is megküldött, tipikus példája mindannak, amit fentebb mondtunk. „Hőslelkű vezérnek" nevezik Telekit, aki az alkotmányos élet terén küzdők k'öíött a legkiválóbb volt, valóságos „szenny és félelem nélküli lovag". Példamutató volt az a hazaszeretet, amely végigkísérte egész pályafutását. „Magas erénye s páratlan 132
