Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

Teleki válaszlevele ezzel szemben sokkal több információt nyújt nekünk, s ez a levél szervesen hozzátartozik abba a sorozatba, amelyről korábban már szóltunk, s amelyekben Teleki bejelenti: folytatni fogja politikai szereplését Magyarországon. A levél február 25-én kelt Dákán és március 10-én jelent meg nyomtatásban.

51 Másrészt ez a levél kiváltképpen értékes lehet a mai nógrádiaknak, hiszen Teleki László szinte tételesen felsorolja miért kedves számára ez a megye. S noha ezt megteszi Pest megye, Heves megye, sőt Hont megye esetében is, mégis látnunk kell, hogy ebben az esetben ez valóban több holmi udvariassági formulánál. „Mélyen tisztelt Megyei Közönség! Nem bírom szavakba foglalni azon legbensőbb megilletődését lelkemnek, mellyel vettem s olvastam Önök szíves részvétteljes, rokonszenves levelét. Mennyi feledhetetlen emlék köt engem Nógrád megyéhez! Ott vannak elhunyt kedvesim sírjai, szüléimé, testvéreimé. Éltem aranykorát nagy részt ott töltöttem. Első oktatásaimat ott nyertem. Ott avattattam föl a hazafiság gyakorlati pályájára. A Nógrádi megyeház volt politicai életem első tanodája s küzdtere. Hálával fogadom, tisztelt Honfitársak, arróli kegyes megemlékezésüket, hogy én e lelkes Megye gyermeke vagyok s büszkén vallom magamat annak. Annyival meghatóbb volt reám nézve, annyival becsesebb nekem a mélyen tisztelt Megyei Közönség irántam táplált hazafiúi részvétének s bizalmának kijelentése. A haza szent ügyeért annak hű fiai — annyian! — mindnyájan sokat szenvedtünk. Honnmaradtak szintúgy mint száműzöttek, annyi személyes és családi gyász közepette is, a legfőbbet, a haza gyászát és kínait, örökké szíveinkben hordozók. Nekem olly sok évekig tartó hontalanságom után, osztályrészemül még azon gyötrelem is jutott, hogy a külföldről is erőszakosan szakadtam el, mint hajdan a hontól, s nem jöttem, hurczoltattam vissza, szintúgy akaratlanul, mint időelőtt. A rajtam elkövetett hihetetlen bűntett fölzúdította az egész polgárisult világot. Miként tettem volna én azt föl lehetőnek? Példátlan volt az eset! — Tudom, hogy Európa közvéleményének hatalmas hangja nem személyemért dörgött, hanem egy szent elvért, melly személyemben, olly ocsmány megátalkodottsággal, sértve lőn. Annyival vigasztalóbban hatott reám a teljesen egyhangúlag kimondott bélyegzőén kárhoztató ítélet a Szász kormány fölött. Hiszen ez ismét egy bizonysága annak, hogy általános érdek- s elvközösség uralkodik már az európai nemzetcsaládban, mellynek mi is egyik tagja vagyunk. Hol találhatnánk pedig hazánk jövőjének jobb biztosítékát mint Uly érdek s elvközösségben? Mi politicai hitemet illeti, azt tisztelt honfitársaim ismerik, s tudom föl is teszik rólam, hogy ahhoz hű maradandók véglehel létem ig. Miként is lehetne valaha megfeledkezni annyi közös működésről, küzdelemről, szenvedésről, annyi derék bajtársról — itt bent és ott künn — meg annyi dicső hamvakról! Kevés hetek múlva megnyiland előttem a politicai tér. Adja Isten, hogy e téren ernyedetlenül s elszántan működve, tisztelt honfitársaim rokonszenvét s bizalmát valaha úgy érdemelhessem meg a mint azt megérdemelni lelkemből óhajtom! Nincs ennél magasztosb czélja életemnek. Fogadják kegyesen mély hódolatom s hálám e szívből jövő szavait. Legyen a Magyarok Istene velünk, s legyen valahára ismét igazán miénk e hon! Változhatlan hűséggel s nagyraböcsüléssel öröklök a mélyen tisztelt Megyei Közönségnek. Dáka. 1861-ik évi február 25-ikén alázatos atyafi szolgája Teleki László" 129