Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Nicolae Edroiu: Teleki László és a fogarasi román nemesség

A térség „militarizálása" a határőrség felállításával a bécsi udvar részéről, amely az osztrák-orosz-török katonai konfliktusok erősödésével volt összefüggésben, majd amelyek az AlDuna térségében arra készteti idővel az udvart, hogy új katonai rendet hozzon létre. Ez a rend vesz majd részt a XVIII. század végi és a XIX. század elejei politikai-nemzeti harcokban. Vallási hovatartozás szerint Fogaras lakóinak többsége az ortodox valláshoz tartozott; kevesen tértek át a görög-katolikus (unitus) vallásra, úgyhogy a balázsfalvi prelátus által viselt Fogaras püspöke címnek inkább szimbolikus jelentése volt. Az Erdélybe kívülről jövő fiatal Teleki László különböző utakon ismeri meg Fogarasföld problematikáját, amelyet majd ő ad elő a fejedelemség országgyűlésén. Elsősorban persze rokonai közvetítésével, olyan családtagok révén, akiknek birtokaik voltak úgy Erdélyben, mint Fogaras környékén. Az ezt megelőző években egyébként a pesti rokonaitól, akik gyakran jöttek Erdélybe, és még másoktól rendelkezett már információval arról, hogy mi is itt a valóságos helyzet. 1837-től azután a fogarasiakkal állandósultak a közvetlen kapcsolatok. A diétát Nagyszebenben tartották, és ahhoz közel volt Fogaras. Az erdélyi országgyűlésen elhangzott felszólalásaiba belefoglalta az általa képviselt kerület problémáit is. Felszólalásaiban egyenesen hivatkozott „mandátumára", s ez úgy gondoljuk nem csupán egyszerű szóvirág. Ime egy részlet az 1838 február 3-i beszédéből: „Küldőim nékem is kötelességemmé tették, hogya köz nép sorsán könnyítteni, 's a'némelyek vállain törvénytelenül fekvő terheket onnan le venni ügyekezzem". Vagy például egy másik, amely 1838 március 1-én hangzott el: „azok, akik engem Fogarasból küldtek, egy csomó feltételt támasztottak." Erdély és Magyarország ún. nemesi alapokon nyugvó uniója iránt, a Habsburg birodalom keretei között, amely uniót a magyar nemesség egy része óhajtotta, Teleki László mérsékelt magatartást tanúsított. Támogatta azt az elhatározást, hogy 1838 márciusában a diéta határozatában ettől az évtől ne szerepeljen ez a kérdés, hangsúlyozva, hogy Erdélynek Magyarországhoz t/iszonyítva más az alkotmánya. Nyilvánvalóan szem előtt tartotta a fejedelemség sajátosságait, széleskörű autonómiáját, jellegzetes intézményeit és társadalmi felépítését, beleértve Fogarasét is, amelyek előtte egyre ismertebbek lettek. A fogarasi követ olyannak bizonyult, mint aki elmélyült e vidék valóságában, és az erdélyi fejedelemség vallásainak rendszerét is jól ismerte, amelyek mind hozzájárultak e vidék sajátos státusához. 1837-ben szót emelt a katolikus püspök kivételezett helyzete ellen, mivel az hivatali minőségében a gubernium tanácsosa is volt egyúttal és egyenjogúságot kért az Erdélyben található többi vallás képviselői számára is. 1838-ban fogarasi követi minőségben írt alá egy tiltakozást, ez a fejedelemségben fellelhető minden felekezet, tehát az ún, „megtűrt"-nek minősítettek számára is szabad vallásgyakorlás jogát kérte. A fogarasi nemes bojárok, a lakosság többsége, nagyobb részben megmaradt ortodoxnak, ellenállván a római egyházzal történő vallási uniónak is. Teleki László képviselő az 1842-es diétán még határozottabban támogatta az ortodox románok egyenjogúságát, az ortodox vallás törvényes felekezetként való elismerését. Ugyanakkor az országgyűlés konzervatív szárnyának ellenvetéseire adott válaszában azzal érvelt, hogy az ortodoxok sokan vannak — példaként említve Fogarast — és hogyha az ortodoxia a románoknál a nemzetiséget pótolta az az elnyomásuk következménye volt. Ugyanaz a haladó állásfoglalás, amely a katolikus egyház kiváltságainak csökkentésére, a vallási egyenjogúságra irányult, mutatkozott meg Teleki László részéről abban a vitában, amely a világiak — katolikusok és nem katolikusok — vegyesházassága körül folyt. Szót emelt, a katolikus klérus túlkapásai ellen, amelyek ezen vegyesházasságok alkalmával mutatkoztak meg, és 1840-ben állást foglalt a reverzális adás ellen, amely során a gyermekeknek fel kellett venniük a katolikus vallást. Fogarasban az ilyen unitusok és a nem unitusok közötti házasságok utóbbiak kárára következtek be. 104