Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Spira György: A honti álorcásdi
mány, mellynek hogy életét nyújtsa, abba kellett járni, hogy magának bár milly úton többséget csikarjon ki. A mostani kormány működéseit köz bizalom kíséri: kinevezéseiben tehát csak egy fő célt keilend szemei előtt tartania: a köz administratiónak lehető legtökéle[te]sbb fokra emelését. Kik e cél elérésére legtöbb tehetséggel, avatottsággal bírnak, azok tehát helyesen teszik, ha hivatalt, különösen főispánságot válalnak. De én illy tulajdonokkal nem dicsekhetem; ha mi csekély hatásom lehetend, soha egyébbnek nem lesz tulajdonítható, mint annak, hogy kik ösmernek, szándokomat tisztának, irányomat becsületesnek, elveimhezi ragaszkodásomat szilárdnak hiszik és tudják. Tisztelt Polgár Társak! Meggyőződésem nem engedi, hogy ez alkalommal is kiemeltessem magamat a szerény helyzetből, mellyben eddig működtem! közlegénynek kell maradnom a nép köztt; így s csak is így gyakorolhatom legcélszerűbben csekély hatásomat — különösen a jelen körülmények köztt. Pártolni s ellenőrizni a kormányt s a néppel együtt követelni azt, mi hazánk számára a szabadság, egyenlőség s testvériség elveinek alapján még kivívandó: ez a kör, melly előttem nyitva van. De kérdem, mikor lehet pártolásomnak több hatása: akkor-é, ha mostani szerény, de független helyzetbe pártolom a ministeriumot, vagy akkor, ha pártolom mint hivatalnok úgy hiszem, e kérdésre könnyű a felelet. Ellenőrködni pedig és követelni: miként fér ez egybe a hivatalnoki helyzettel? Mostani parlamentáris kormány rendszerünk mellett abból, ha a hivatalnok véleménye egy-más tárgyra nézve a ministeriumétól eltérő, szükségképen mi következik? az, hogy a hivatalnok vagy le lép, vagy elmozdítatik. Már most — föltéve, hogy hivatalt válalnék s aztán a vélemény különbség egy nem reméllett esete adná magát elő —, ha lelépnék, a kormányai szembe milly ellenséges állásba helyeztem volna magamat! ha hivatalomtól elmozdítnának, milly természetes volna azontúli fellépésemet boszúságnak, sértett hiúságnak tulajdonítni! úgy hogy ezt alig vehetnem rósz néven azoktól, kik engem közelebbről nem ösmernek. Az általam elő hozottakból tehát — úgy hiszem — elég világosan kitűnik, hogy bár melly lehetőséget téve fel, [akár a kevésbbé valószínűt, hogy nézeteink azonosak,] 19 akár a valószínűbbet, hogy nézeteink egybe-másba eltérők volnának — s pedig e kettőn kívül nincs lehetőség —, nem tennék célszerűn, nem tennék helyesen, ha most főispánságot válalnék. Tisztelt Polgártársak! ha a mondottakon kívül még magyar ország s Erdély egyesítésének fontos ügyét említem, mely melletti küzdésre könnyen meglehet, hogy honfi kötelességem rövid időn a testvér hazába hívand el, 20 előadtam indokaimnak legfőbbjeit, mellyek miatt könnyezve bár s tört szívvel, de elhatározottan kell ki mondanom, miszerint tisztelt polgár társaim akaratát teljesítnem lehetlen. Könyörgök, higyjék el Önök, hogy ez elhatározásra engem az említetteken kívül semmi mellékes nézet nem bírt s okaimat őszintén adtam elő keblem méllyébői! higyjék el, hogy semmi nem enyhítheti fájdalmamat, mint azon remény, hogy tisztelt polgár társaim kegyeségöket tőlem jövőbe sem vonandják meg, semmi sem tenné tűrhetlenebbé, mintha tisztelt polgár társaim kétségbe vonnák azt, miszerint magamat akaratuk teljesítésében az egy lehetetlenségen kívül semmi egyébb által gátoltattni nem engedtem volna. Mély tisztelettel maradván Önöknek, tisztelt Polgár Társak, Pesten, 1848. évi april 19 én alázatos szolgája, Teleky László s. k. 21 95
